Géplakatos, buszvezető és kovács. Mondták ötpengős magyarnak (a névmagyarosítás okmánybélyege került öt pengőbe, innen az elnevezés), osztályidegennek és ellenforradalmárnak. Ugyanakkor egy gazdag élet birtokosa, Mohács kitüntetett polgára, '56 aktív résztvevője. Ő a ma 85 éves Bérces Ferenc, aki mozgalmas életének legizgalmasabb pillanatait osztja meg velünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulóján.

Vidám, életerős úr fogad az otthonában. Bérces úr először a lakása mellett közel száz esztendeje működő kovácsműhelybe kalauzol, ahol már gyerekként is naphosszat dolgozott, először sógora mellett inasként, később családfenntartóként.

- Milyen volt gyerekként ilyen kemény munkát végezni?

- Reggel hattól ütöttük a vasat, és tíz is volt este, mikor kimosakodtam, vagy ha olyan fáradt voltam, egy pokrócra úgy koszosan lefeküdtem és reggelig aludtam. Másnap kezdődött újra - emlékszik vissza a műhelyben töltött napokra az idős fémműves. Az üzletet a második világháború alatt aztán elfoglalta az SS, majd a megszálló szovjet csapatok is, míg a Bérces család a pincében bújt meg. A fiatal Ferenc apja 1945-ben orosz hadifogságba esett, ekkor vált a legifjabb Bérces családfenntartóvá és kezdett robotolni a téglagyárban. A családfő 1948-ban térhetett haza, s a műhely is újra beindulhatott.

- Azt mondta, a koalíciós időkben jól ment a bolt. Mi történt ezután?

- Sajnos nem sokáig örülhettünk neki, jött a Rákosi és a kisiparos nagyon hamar üldözötté vált. Apámat megbélyegezték, mint kizsákmányolót és lefoglalták a szerszámaink nagy részét, engem meg kirúgtak a saját műhelyemből. Az üllőt nem vitték el, mert azt bedobtam a kútba itt a sarkon. Mikor ezt az ÁVH-sok megtudták, félholtra verték apámat az utca kövén - idézi fel a megpróbáltatásokat.

- Ezután lett géplakatos a mohácsi kórházban, de jószerével mindenessé vált.

- Így volt, beletanultam a vízvezeték szerelésbe és lokomobil-fűtő vizsgát is tettem. Ott szereztem jogosítványt is, de mentőautóban csak egyszer ültem, mert behívtak katonának. Onnan aztán két év szolgálat után leszereltek tüdőbajjal. Miután felépültem, jelentkeztem a Mávaut-hoz (ma Volán - a szerk.) buszvezetőnek. Sofőr lettem polgári járatosként, bányászjáratosként, majd építőjáratosként vittem a munkásokat Pécsre és Komlóra a bányába.  

- Abban az időben még nem érdekelte a politika?

- Politika? Azt se tudtuk, mi az. A politika nagyon súlyos téma volt, de ezt a szót nem is merte az ember kiejteni a száján - mondja nevetve.

- 1956-ban aztán megindult a mozgolódás. Bízott a felkelés győzelmében?

- Kialakult egy olyan népfelkelés, amilyen Magyarországon még nem volt. Elhittem, hogy "ruszkik haza!", és lesz szabad Magyarország. És volt tartozásom az ÁVH-soknak a műhely miatt, a szerszámok miatt és édesapám miatt.

- Miként vett részt a forradalomban?

- Nemzetőrnek álltam és Szendrei Ödön rendőrkapitány sofőrje lettem. Volt egy bódés kocsim, azzal meg ellátmányt szállítottam.

- Az ÁVH-nak megfizetett?

- Én segítettem kocsival összegyűjteni őket, de a saját épségük érdekében vittük őket a járási börtönbe, hogy a népharag ne érje utol őket. Mi nem bántottunk egyet sem.

- De nem sokára jöttek a szovjet tankok.

- És elkezdődött a megtorlás, a letartóztatások. Énrám májusban került sor: kihallgatott az egyik tiszt, én elmondtam neki, hogy semmi rosszat nem tettünk - meséli. Bérces úr összesen húsz napot töltött őrizetben a mohácsi rendőrkapitányságon és a pécsi ÁVH központban, majd Tökölre vitték internálás céljából. A szerencse viszont mellé szegődött és szabadon bocsátották.

- Ezzel véget is ér a történet?

- Ugyan már. A szabadságharc után kijelölt munkahelyem a bútorgyár öntödéje volt, oda küldték az '56-osokat mérgezésben meghalni. De nekem jóformán nem is kellett fölvennem a munkát, mert a Mávaut-nál kezdtem újra dolgozni - magyarázza. - Az 1990-es évek elején kikértem a Történeti Hivataltól a rám vonatkozó okmányokat, amikből kiderül, hogy a rendszerváltásig kutató nyilvántartásban voltam, megfigyeltek és évtizedekig írtak rólam jelentéseket olyanok, akikről soha nem is sejtettem.

Képünkön: Bérces Ferenc az október 23. ünnepségre érkezik a Széchenyi Ifjúsági Centrumba.

Berthold Tamás