Mohács ostroma: több mint egy hónapig lőtte a Vörös Hadsereg a várost

2022. november 14. hétfő 14:52

Mohács ostroma: több mint egy hónapig lőtte a Vörös Hadsereg a várost

1944 október végén vette tüzérségi tűz alá a Vörös Hadsereg Mohácsot, a várost több mint egy hónap után tudták csak bevenni.

 

Hetvennyolc esztendővel ezekben a napokban a front Mohácson, s annak környéken húzódott.

A Vörös Hadsereg gépezete már '44 október 26-tól rendszeresen lőtte Mohácsot. A tüzérségi támadás 32 napig tartott. A jelzett napon, reggel kilenckor kezdődött a párbaj, a mohácsi oldalon beásott német egységekkel.

Ez volt az első baranyai harcérintkezés a két fél között.

Mindezt Bánkuti Gábor, valamint szerzőtársa, Vértesi Lázár „Az 1944-1945. évi frontátvonulás Pécsett" című, 2017-ben megjelent tanulmánya rögzítette híven.

Amiből kiderült, hogy a német hadsereg-parancsnokság helyi irányítói Pécs város védelmének megerősítéséről meglehetősen későn, Mohács elvesztése után kezdtek gondoskodni.

Ennek keretében, november 23-án, a németek sürgős tanácskozásra jöttek össze Újpetrén. Meghívták oda a magyar katonai és polgári hatóságokat, valamint a Gestapo képviselőit is. A németek Pécs feladásával fenyegetőztek, illetve jelentős hazai segítséget követeltek.

Csakhogy a térségben nem létezett ilyen erő. Ráadásul, korábban, Voronyezsnél felmorzsolódott egy jellemzően pécsi ezred, ezért a településen rengetegen gyászoltak valakit, ami a védekezési kedvet alaposan csökkentette.[$frame2]

A létező védelmi erők száma bizonytalan, de csekélynek számított. A nyilas fegyveres őrséget 2-300 főre becsülték, három német hadosztály, két magyar zászlóalj, no meg a csendőrség állománya hozzávetőleg 32 000 főt tett ki. A hónap 26. napján érkezett meg a kiürítési parancs, de ehhez 27-én, hajnalban nem álltak rendelkezésre a vasúti kocsik, 350 helyett csupán 30 akadt, ami lehetetlenné tette a feladat végrehajtását.

Délután, 15 óra körül a Gestapo itteni parancsnoksága, valamint a rendőrség, a nyilas vezetők, családtagjaikkal, zárt alakzatban távoztak. Velük tartott Szabados József polgármester is. Estére „leléptek" a tűzoltók, 22 órakor pedig a hadtestparancsnokság ugyanúgy szedte a sátorfáját. Az embereket magukra hagyták a korábbi vezetőik.
Ennek következtében aztán elég hamar meg is kezdődtek a fosztogatások.

A dohánygyári raktár, boltok, trafikok lettek a kisebb ostromok kárvallottjai. Ami olcsó ár volt, hiszen a 72-75 000 fős lakosságból csak mintegy 150 halálos áldozatott jegyeztek fel a krónikások, de ebben már benne voltak a katonák is.

A bevonulók a Zsolnay Vilmos úton robogtak a Rákóczi út felé, amit 29-én véglegesen megszereztek. Ezt követően történtek kilengések, rablások, erőszakos cselekedetek is, bár ezek dokumentálása hiányos, ami nem meglepetés.

Pucz Péter