Mindig van tovább: egy mohácsi szervátültetett vallomásai első kézből, könyvbe fűzve

Január 13-án, hétfőn a könyvtárban mutatták be a mohácsi Teppert Éva és szerzőtársa Lecler Kerka Tüdőtlen idők című könyvét, mely kendőzetlen őszinteséggel szól első kézből Éva tüdő transzplantációjának körülményeiről, a betegségről, a félelmekről és az emberi kapcsolatokról.

A kiadvány iránti érdeklődést jól jellemzi, hogy a hasonló rendezvények helyszínéül szolgáló gyermekolvasóba az intézmény munkatársai percekkel a kezdés előtt még serényen hordták a székeket, mert az előre bekészített ülő alkalmatosságok kevésnek bizonyultak.

Kérdésünkre Teppert Éva, aki pszichológusként dolgozik, bevallja, hogy annak idején sokként érte a ritka betegség diagnózisa, melyet sajátos módon reagált le: „Konkrétan rávágtam az orvosra az ajtót és elmentem haza."

A barátok is elmaradtak mellőle, mivel nem tudták kezelni a helyzetet. Utólag természetesen mindenki jött a saját magyarázatával. Amint a szerző hangsúlyozza, nem haragszik, megbocsátott, túllépett a dolgon, bár egy pici tüske azért talán még ott van benne.

Szerzői szándék rejlik amögött, hogy érezzük: a viszontagságok után elvégzett transzplantációs műtét nem valaminek a lezárása, hanem inkább valaminek a kezdete. A könyv második fele, a pszichoterápia bemutatása is ezt erősíti az olvasóban.

- A tanulmányaimból adódóan szert tettem egy pszichológusi szemüvegre, melyen keresztül szemléltem a világot, ez biztosan segített, de nem elemeztem túl a helyzetemet - emlékszik vissza. Egymondatos üzenete pedig a következő: „Mindig van tovább és mindig érdemes küzdeni."

- Úgy gondolom, hogy ez a hősök könyve - teszi hozzá a társszerző, Lecler Kerka pszichiáter, majd így folytatja: „Elsősorban azoké a hősöké, aki megküzdenek egy hatalmas problémával az életben, még ha mindez külső segítséggel is történik."

A könyv több műfajt is érint, nem sorolható egyetlen kategóriába, amit viszont a pszichiáter kiemel: „Nagyon sokan meríthetnének belőle, főleg a traumatizált emberek."

A bemutatón Antoni Andrea előadóművészen kívül közreműködtek a Mohácsi Tamburaiskola növendékei is Versendi Kovács József vezetésével, az együttesben pedig - az est megható mozzanataként - ott játszott Teppert Éva leánya, aki mintha nem is a kezével, hanem inkább a szívével muzsikált volna.

Képünkön: (b-j) Lecler Kerka, Kovácsné Bősz Erzsébet könyvtárvezető és Teppert Éva

Cs. Á.