Minden hónap huszonkilencedik napján a hősökre és a vértanúkra emlékeznek Mohácson

Bognár Attila atya a mohácsi csata emléknapján tartott szentmisén megígérte: a huszonkilencedikék különös hangsúlyt kapnak majd városunk hitéletében.

Bár - természetesen - nem szólhat minden hónapfordulós szertartás kizárólag a fekete síkon elesettekről, szeptember és október után novemberben is tisztelegtek az 1526-os csatában életüket áldozók előtt.

Mintegy kiterjesztve a közel fél évezrede feljegyzett fizikai megsemmisülés és erkölcsi diadal máig ható üzenetét, a liturgiák középpontjában maga a nemes hősiesség áll, példamutató egyéniségek felidézésével.

November 29-én, a ferences szentek ünnepén a Fogadalmi Emléktemplomban a boldoggá avatásukra váró ferences vértanúkért könyörögtek a hívek. Már az evangélium felolvasása előtt elhangzott: a jó tettek nem merülnek feledésbe, a hősök dicsőségének híre nemzedékről nemzedékre száll.

Isten igéjéhez hűnek lenni a legmostohább körülmények között is - Krisztus óta tudja a keresztény világ, hogy mivel járhat mindez. A legutóbbi szentmisén, melyet egy meghívott ferences pap celebrált, az 1944-ben és azután vértanúhalált halt ferencesekre emlékeztek.

A vértanúság az, amikor valakit a hite miatt megölnek, az illető tudatosan akarja feláldozni életét, és az áldozat meg is valósul.

A prédikációban mások mellett kiemelték Körösztös Krizosztom újvidéki atyát, aki a mohácsi egyházkerületnek is tagja volt a harmincas években. Több alkalommal kaphatott volna menlevelet, ő azonban a szolgálatot választotta: „Amíg hívő jár a templomba, addig itt kell maradnom."

Az emberhez méltatlan módon, harmincöt éves korában agyonvert ferences testvér tömegsírban nyugszik valahol Újvidéken. Boldoggá avatását Erdő Péter bíboros kezdeményezte 2010-ben. 

Képünkön: a Fogadalmi Emléktemplom melletti II. Lajos szobornál mécseseket gyújtottak a hívek

Cs. Á.