Megőrizte a titkot, segítette a szegényeket: így lett szent Nepomuki János

A hétvégen rendezik városunk egyik legnagyobb szabású programsorozatát, az érdeklődők sokaságát vonzó Nepomuki-ünnepséget. A folyók, hajósok, halászok és vízimolnárok védőszentjét már életében legendák övezték. 

Szombaton este ismét jánoskák ragyogják be a Dunát a hagyományos Nepomuki-ünnepség tetőpontján, amivel a hajósok, a halászok, a folyók és a hidak védőszentjére emlékeznek a vízen járok.

Nepomuki Szent János kultusza évszázadok óta él, Vencel cseh király egykori gyóntatójáról már életében is legendák jártak. 

Az 1350 körül született Nepomuki János vezette a „szociális minisztériumot", Vencel király elesetteket, szegényeket pártfogoló, segítő hivatalát. Igen eredményesen tevékenykedett, hogy a szegények gondjainak egy részét meg is oldotta, ezért roppant népszerű volt az érintettek körében.

Később Johanna királyné gyóntatója lett. A zsarnoknak tartott, féltékeny király felesége gyónási titkát követelte tőle. Nepomuki János ezt kerek-perec megtagadta, s akkor sem volt hajlandó elárulni, amikor a király megkínoztatta. Végül kezét-lábát összekötözve a Prágát átszelő Moldva folyóba dobatta - attól tartva, hogy a nép elégedetlenkedni kezd, az éjszaka leple alatt, 1393. március 20-án.

De a dolog mégsem maradt titokban.

A legenda szerint a vízbe fulladt pap holtteste nem merült el, körülötte a víz fényárban úszott, mintha több száz mécses égett volna. Ennek híre gyorsan elterjedt Prágában, a nép a holttestet kivette a folyóból, és rákényszerítette a királyt, hogy a köztiszteletnek örvendő papot fényes külsőségek közepette a Szent Vitus-székesegyházban eltemettesse, így lett Nepomuki Jánosból az egyház szerint a gyónási titok mártírja.

A 16-17. századtól, kultusza kezdetével párhuzamosan, sírjánál rendkívüli eseményeket kezdtek észlelni. A legenda szerint, amikor a protestánsok 1618-ban elfoglalták a templom felét, és el akarták távolítani a holttestét, a sírásók egymás után szörnyethaltak. Az ehhez hasonló csodás események alapján a jezsuita misszionáriusok ügyük pártfogójának kezdték tekinteni, és kérték szentté avatását, ami 1729-ben meg is történt. Döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és eleven pirosra változott, amit azóta ereklyeként tisztelnek.

A 18. században, a barokk korban szentté avatottak közül, Nepomuki Szent János kultusza volt a legnagyobb. Az ő tiszteletére szentelték fel a legtöbb új templomot, szobrai pedig az egész ország területén elterjedtek, különösen vízparton és hidakon.

Képünkön: a Károly-híd Prágában, a legenda szerint innen taszították a Moldvába Nepomuki Jánost (Fotó: MTI)

B. M.