Majdnem vegyész lett a mohácsi mókamester, feltaláló, nyomdász, Mayer Antal

Mayer Antal, „Tunás" neve nemcsak a mohácsiaknak ismerős, talán még a világűr lakói is felkapják a fejüket neve hallatán, s irigykedve emlékeznek vissza egyedi találmányaira. Gondoljunk csak a fekete villanykörtére, a páratlan panasziroda ötletére, vagy az időjárás csináló készülékre. Népszerű tévécsatornák vesztek össze az elsőbbségi jogok miatt, stábok rohamozták meg otthonát, hogy elsőként adják hírül az attrakciókat. A mókamester mesélt lapunknak kalandos életéről.  

- Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára?

- Mohácson jártam óvodába, édesanyám vigyázott ránk, édesapám pedig szabászként dolgozott. Négyen voltunk testvérek, két ikerhúgommal és öcsémmel. Óvoda után az Állami Általános Fiúiskolába jártam Mohácson, ahol a hittanórán eltöltött időkre emlékszem talán a legjobban. A papok gyönyörű történeteket tudnak mesélni, áhítattal hallgattam őket.

- Az izgalmas általános iskolai évek után továbbtanult?

- Késztetést éreztem a vegyészet iránt, a kémiatanárom fel is készített. Úgy terveztük, hogy a Veszprémi Vegyipari Technikumban tanulok tovább, el is mentem felvételizni az egyik cimbimmel. Elértem a pontszámot, de kiderült, hogy kollégiumi férőhely nincsen. Mivel négyen voltunk testvérek, és apám egyedül keresett, ezért nem tudták volna kifizetni az albérletet. Így aztán fájó szívvel elköszöntünk, de felajánlották nekem a lehetőséget, hogy egy év múlva, felvételi nélkül, egy év kieséssel kezdhetem náluk az elsőt.

- S abban az egy évben mihez kezdett?

- 1964-ben a szüleim beírattak a mohácsi gimibe, hogy ne essek vissza a tanulásban. Felsétáltam a sulihoz, és leadtam a bizonyítványom. Nagyon büszke voltam, hogy középiskolás lehetek. Visszafelé a II. Lajos utcán sétáltam, amikor a sarkon befordulva, az akkori Pécsi SZIKRA Nyomda mohácsi telepénél az ablakban ki volt téve egy tábla azzal a felirattal, hogy "Tanulót felveszünk!". Máig emlékszem, egy megsárgult papírra nyomdabetűvel volt ráírva a szöveg. Mentem néhány métert, közben pedig eszembe jutott, mi lenne, ha itt járnám ki azt az egy évet, mint ipari tanuló és utána mennék el Veszprémbe. Arra gondoltam, ha később híres vegyészmérnök leszek, vagy tudós, akkor azt is elmondhatom majd magamról, hogy egyszer nyomdász meg újságíró is voltam. Illedelmesen be is kopogtam, beengedtek, majd elmondtam, hogy jelentkezni szeretnék a felvételre. A főnök szólt a mesternek, leültettek és elvégeztettek velem egy tollbamondást, illetve pár matekfeladatot. Átnézték, majd megkérdezték, hogy ki volt a magyartanárom. Mikor meghallották, hogy Szepes Károly tanított, nagyot csodálkoztak és egy kis tanácskozás után közölték velem, hogy felvételt nyertem.

- Mit szóltak ehhez a szülei?

- Jó apám még örült is, mert a nyomdászat annak idején egy olyan szakma volt, amit még munkásarisztokráciának hívtak a 60-as években is. Akkor kiiratkoztam a gimiből, s egy évet elvégeztem a nyomdánál. Pécsre jártam szakmaira, ahol osztályelső lettem. Amikor el akartam köszönni egy év után, azt mondták, nagy butaságot csinálok, mert Veszprémben csak a sokadik lennék. A közismereti tárgyakat a mohácsi ipari suliban tanították, a szakmaiakat Pécsett, volt húsz pécsi nyomdász kolléga meg kollegina, s ketten voltunk tanulók Mohácson. Vittem a prímet, s így maradtam nyomdász.

- A nyomdászat mellett, úgy tudom, sok más tevékenységbe is belekezdett. Többek között találmányokkal is foglalkozott.

- A 80-as években amatőr fotós is lettem, riportfényképezéssel foglalkoztam a nyomda mellett, s postánál is voltam hírlap kézbesítő. S így van, a tevékenységi körömbe tartozott még a feltalálás is, ez nagyon fontos. Sok mindent kitaláltam, rengeteg olyan volt, amit közösen Pazaurek Dezsővel. Saját találmányon volt a fekete villanykörte, amelynek lényege, hogy amikor az égő valamiféle energiához jut, akkor az kiszorítsa a fényt a szobából. A panasziroda is híres ötleteim közé tartozik, aminek az érdemi része az lett volna, hogy mindenki elmondhassa a sérelmét az e célra kijelölt irodában úgy, hogy azt az intézmény munkatársa kellő empátia kíséretében végig is hallgatja. Sajnos nem lett belőle hivatalos nyitás, mert az APEH-nél intézkednem kellett akkoriban egy másik ügyben, s közben megkérdeztem, hogyha nyitnék egy panasz irodát, akkor milyen TEAR-számot lehet a számlára írni. Értetlenül álltak a helyzet előtt, mivel ők még panaszirodáról nem hallottak és szerintük ilyen nincs is az országban. Na, akkor mondtam nekik, hogy pont ezért kellene egy. Feltettek még pár kérdést, de végül abban maradtunk, hogy ilyen nincs és nem is lesz. Nagyon sajnáltam a dolgot. Macskák számára pedig szexuális segédeszközt gyártottam. Akartam venni egy plüss macskát, ami végül egy nyúl lett, mert csak ez volt a játékboltban. Kivágtam a hátsó felét, a gyógynövényboltból hozattam kettő zacskó macskagyökeret. Beletömködtem, az illata pedig oda vonzotta a kandúrokat. Nagyon tetszett nekik, még egy stáb is eljött felvenni az akciót.

- A kalandos évek után manapság mivel tölti az idejét?

- Mostanában sokat alszom, regenerálódom. Próbálok rendbe jönni, ugyanis sajnos bedőltem az egyik reklámnak, 2017 karácsonyán megfázásra vettem egy gyógyszert, ami tönkretette a szervezetem. Pár nap után mentem be a kórházba csak, ahol közölték velem, ha két órával később jövök be, valószínűleg nem tudtak volna segíteni rajtam. Gondos ápolással, gyógykezeléssel, erőn felüli teljesítményt nyújtva küzd minden nap az egészségügy valamennyi dolgozója a betegek megmentéséért. Köszönet és hála nékik! Mielőtt lebetegedtem, sokat horgásztam és füvet nyírtam a szigeti birtokunkon, vagy tanyánkon. Szeretek olvasni is, és az unokákkal, családdal eltölteni az időmet, ameddig csak tehetem.

Íme egy fotó,  a macskák számára készített szexuális segédeszközről. Reméljük Önöket is olyan jó kedvre deríti, mint szerkesztőségünket:

Pauska P. - Fotó: Meier Andrea, Nyuszifotó: Szőke Tamás