Magán(y)terület: rendhagyó verseskötettel jelentkezett a mohácsi Szűcs György

Egy közösség kulturális életébe egy-egy új esemény mindig jóleső pezsgést hoz. Mohácson erről a hónap elején Szűcs György gondoskodott, aki rendhagyó módon, mindössze tizenöt példányban jelentette meg Magán(y)terület című kötetét - magánkiadásban.

A kiadványról a szerző így vall: „Ez negyven év munkája, húsz éves koromtól hatvanhárom éves koromig írtam." A cím egyfajta kettősséget rejt. A magánterület az erős határozottságot, a magányterület viszont a kiszolgáltatott, törékeny embert sejteti. A magányosság mellett érezhető a kapcsolatok súlya is, a barátoké, a szerelmeké, a családé.

Külön fejezetet szán az alkotó a hitnek. „Hívő családban nevelkedtem. A hétköznapjaimban ugyan nem gyakorlom, de foglalkoztat az emberi sors, az istenhitek sokasága, hogy miért született. És nem hiábavalóan született, mert akinek van kapaszkodója, az sokkal teljesebb életet élhet." - avat be filozófiájába Szűcs György.

Arra a kérdésre, hogy milyen hangulatban kel fel az olvasó a kötet mellől, a mohácsi költő ezt válaszolja: „Az élet értelmét keresve olyan gondolatokhoz juthat, amiket érdemes továbbgondolni."

A kiadvány nem csak tartalmát, de fizikai valóját tekintve is a szerző tehetségét dicséri. „Én szerkesztettem, írtam, és mint nyomdász, kötetbe hoztam. Még a kötészeti munkákat is én végeztem." - tudjuk meg tőle. A versírás útján őt elindító élmény viszont szomorú és fájdalmas: az édesanya korai elvesztése.

A „versfaragó" - ahogy önmagát nevezi egyik költeményében - szerényen így vélekedik a kötetről, melyet az érdeklődők a városi könyvtárban biztosan megtalálnak: „Remélem, hogy nem volt ez hiábavaló munka. Ha csak két ember szereti meg, és valamit nyújt neki, akkor már nem történt hiába mindez."

Képünkön Szűcs György látható a kötetet bemutató rendezvényen.
Fotó: a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár archívuma

Cs.Á.