"léptem nyomán kihunynak a csillagok, s barázdát von arcomra az élet"

A fővárosi állapotokhoz hasonlítva Mohács a hajléktalanság kezelésében is kiemelkedően teljesít. A hajléktalanokat ellátó központ jelenlegi formájában közel tíz éve működik, és az elmúlt időben is számos emberi sors vált elviselhetőbbé az intézmény falai közt.

A Mohács-Kölked Református Társegyházközség Hajléktalanokat Ellátó Központjával kapcsolatban az évek során számos írás született, mégis fontos, hogy újra és újra a köztudatba emeljük az intézmény létét, ezzel is felhívva a figyelmet a nélkülözők szükségleteire. Különösen fontos ez az elkövetkezendő hónapok hosszan tartó téli hideg napjai előtt. Wébel Zsolttal, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.

A központot a rendszerváltás előtti időkből örökölte meg a város. Az épületekben az első jelentős átalakítások, felújítások 2003 és 2005 években történtek. Korszerűsítették a nappali melegedőt és kialakítottak egy éjjeli szállást is.

Említettük, hogy a fővárosi, de az országos átlagnál is jobban kezeli Mohács a hajléktalanság kérdését, ez annak is köszönhető, hogy városunkban a fedél nélküliek száma alacsonynak mondható.

A működéssel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az intézmény rendelkezésére álló összeg lehetővé teszi a napi zavartalan működést, eszközbeszerzésre, fejlesztésekre, gondoljunk itt a legalapvetőbbekre: festésre, apró felújításokra.

A központ befogadóképessége a nappali melegedőben 50 fő, az éjjeli szálláson pedig 25 fő helyezhető el. A lakók az általános szolgáltatások mellett mentálhigiénés segítséget is igénybe vehetnek, ami kiemelt jelentőségű a jövőjük későbbi alakulása szempontjából, hangsúlyozta Wébel Zsolt.

A központot többségében mohácsi és a város környéki rászorulók veszik igénybe, de esetenként előfordul, hogy messziről érkezettek is eltöltenek egy-egy éjszakát. Így rendkívül nagy jelentőséggel bír minden adomány, felajánlás, amelyet a központnak a mohácsiak nyújtani tudnak.

„Továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy akik nélkülözni kényszerülnek, azok élhetőbb körülmények közt élhessenek. Az intézmény dolgozói, a lakók és a magam nevében is szeretném megköszönni az eddigi felajánlásokat! Kérem, gondoljanak ránk a jövőben is!" - mondta végezetül Wébel Zsolt.

A címadó idézet Értékes Attila Hajnali álom című verséből való.

Képünkön: a Mohács-Kölked Református Társegyházközség Hajléktalanokat Ellátó Központ látható.

Rumán Tamás