Lakatos Péter: A munkában a személyes példamutatást meghatározónak tartom

Szombaton még a Lánchídnál az aluljáróból szivattyúztuk a vizet, az árvízi védekezés 19. napjánál tartottunk, amikor délelőtt 11 órakor kaptuk Palkó György vezérigazgatótól az utasítást, hogy Mohácsra jövünk. Munkatársaim az éjszakás műszakból alig értek haza, fordulhattak vissza. Este 7-re 20 tonna felszereléssel felmálházva indultunk, és a város határában 23,45-kor találkoztunk Szekó polgármesterrel - ismertette a mohácsi mentési munkálatokba való bekapcsolódásuk előzményét Lakatos Péter, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. átemelő telepek igazgatóságának osztályvezetője.

A polgármester kalauzolásában még akkor éjjel a fővárosiak közreműködését szükségessé tett szennyvízcsatorna meghibásodása okozta gondok helyszínén, a Szent János-Gőzhajó utca kereszteződésében tájékozódott a kialakult helyzetről, majd kora reggel nyolc munkatársával, a helyi-, valamint a társ vízügyes szolgáltató cégek szakembereivel hozzáfogtak a mentesítéshez.

- Súlyos üzemzavar a mohácsi eset, amit kezelni lehet, de megelőzni nem volt mód - hangsúlyozta a szakember, miután a körülményekről szólva elmondta, hogy az egyesített csatornarendszer végszakaszának törése miatt a szennyvízátemelő gépházába el nem jutó szennyvizet ideiglenesen a felszínen kiépített hálózatban kell elvezetni. Ehhez négy nagyteljesítményű gépegységet, azaz elektromos búvárszivattyút, valamint 650 méter nyomóvezetéket építettek ki.

Megjegyezte, Budapest az egyetlen hazai település, ahol az árvízi beavatkozó a Fővárosi Csatornázási Művek. 5400 kilométer csatornahálózat üzemeltetője a cég, több száz dunai bevezetéssel, amit a vízállástól függően kell zárni, hogy a folyó ne duzzassza vissza. 1946-tól az árvízvédelem is a feladatuk. Magyarország legnagyobb környezetvédelmi szolgáltató társasága elkötelezett a társközmű cégek műszaki segítségnyújtása terén, így a Tiszán nagy árvízkor, az Ipolyságban egy tározó átszakadásakor, de Erdélyben is dolgoztak már.

- A munkában a személyes példamutatást meghatározónak tartom, mint látja, a társaságunk munkás egyenruhájában vagyok magam is, és együtt dolgozok a csapattal. Megoldottunk, hogy vízkorlátozás nélkül, tűrt állapotok mellett juttatjuk a Dunába a szennyvizet. Szerdán váltásunk jön, a munkatársak addig maradnak Mohácson, amíg szükség van a segítségünkre, eszközeinkre - zárta a beszélgetést Lakatos Péter.

Találkozásunkkor elsőnek arról kérdeztem, hogy érzik magukat Mohácson, megfelelő-e az ellátásuk? Erről a vízépítő és gépészmérnök így vélekedett: „Kifogástalan házigazdák! Szerintem négycsillagos a szálloda, ahol pihenhetünk, remek az élelmezés, mindenről gondoskodik az önkormányzat, és karitatív szervezetek is sorra jönnek, süteményt, üdítő italokat, teát, gyümölcsöt, pogácsát kapunk rendszeresen. Szép város Mohács. Nem először járok itt."

Képünkön: Lakatos Péter (zöld sapkában) megbeszéli a soros teendőket a csoporttal.

B. M.