Különleges, egyedi fényben ragyognak „az idő gyöngyei” Rozsda Endre mohácsi tárlatán

Egy igen egyéni, részben szürreális alkotói világ tárul elénk a Kanizsai Dorottya Múzeumban, ahol a száz éve Mohácson született, később európai-hírűvé vált Rozsda Endre festő- és grafikusművész munkáiból nyílt időszaki kiállítás.

Komor zenei hangok nyitották meg este hat órakor városunkban az év kétségtelenül legkiemelkedőbb képzőművészeti eseményét. Nem véletlenül: művészi útkeresése során Rozsdának nem egyszer kellett más lakóhelyet, sőt, más országot választania, részben a háború zűrzavarai, részben származása okán vagy abból kifolyólag, hogy képtelen volt diktatúrában, szellemi-alkotói szabadságától megfosztva élni. Igen, a Schneider Művészeti Iskola csellótriója (Vicsek Edina, Molnár Gyöngyvér, Kecskés Anett) által előadott Purcell-mű, a Chaconne hangulatában híven fejezte ki mindezt.

A tárlat iránti érdeklődésre jellemző, hogy a létesítmény időszaki kiállításoknak otthont adó terme éppen hogy elégségesnek bizonyult a jelenlévők befogadására. A sokaságot köszöntő Ferkov Jakab, a múzeum igazgatójának szavai után Kovácsné Bodor Erika ismertette röviden a város kivételes szülöttének életútját. Alpolgármesterünk fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a polgári családba született Rozsda egész művészetét milyen jelentős mértékben határozták meg gyermekkori élményei. S aki élete során olyan alkotói technikát fejlesztett ki, amelynek segítségével emlékeiből különleges, szürrealista világot teremthetett - hangzott el.

Városvezetőnk hangsúlyozta: festői életművével azonos jelentőségűek a kiállító grafikai művei, amelyek a szürrealista világteremtés kivételes példái. Az utóbbi években felfedezett fényképei pedig arról tanúskodnak, hogy ebben a művészeti ágban is maradandót alkotott.

„Képeket nézek, és azokkal emlékezem saját emlékeimre, és ide tudok hozni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy már elmúltak. A képemben ott mozog a múlt, a saját múltam, ... szüleim múltja, a szüleim előtti múlt és ebből sugárzik minden - a ma, a tegnap, a jövő, megértés, a hovatartozás..." - idézte alpolgármesterünk a művészt, hozzátéve: Mohács város számára fontos és igen megtisztelő esemény, hogy e tárlattal részesévé válhat a centenáriumi kiállítássorozatnak.

Kovácsné Bodor Erika a város és a művészetszerető közönség nevében egyaránt megköszönte a magángyűjtők ez alkalomra felajánlott képeit, közte a Várfok Galéria tulajdonosa, Szalóky Károly odaadó közreműködését, továbbá Ferkov Jakab és Köveskuti Péter segítségét, akiknek közel három éves előkészítő munkája eredményeként nyílhatott meg e tárlat.

A nálunk látható, összesen 32 alkotást, köztük festményeket, grafikákat és papírképeket bemutató Kálmán Borbála nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a mohácsi tárlatnyitót olyan neves külföldi vendégek is megtisztelték jelenlétükkel, mint José Mangani, a Rozsda hagyatékát kezelő párizsi alapítvány vezetője vagy Aurelia Engel, annak a Françoise Gilotnak a leánya, aki Picasso élettársa volt, s akit Rozsda tanított rajzolni.

A művészettörténész hangsúlyozta: az idén a fővárosi Várfok Galériában, a Nemzeti Galériában és most nálunk rendezett Rozsda-kiállítással az a cél, hogy a jelentőségéhez mérten ismertté, ismertebbé tegyék a szélesebb közönség körében ezt az egyedi képi világú művészt. A vendég aláhúzta: itt, Mohácson is az életszakaszokat jól tükröző tárlat tető alá hozása volt a cél, a finom pasztellképektől az egészen elképesztő színvilágú, igazán szürreális jegyeket magukon hordozó alkotásokig.

Aki ott volt, méltán érezhette úgy: e törekvések hiánytalanul valósultak meg a Kanizsai Dorottya Múzeumban. Aki nem, január 20-áig meggyőződhet minderről, keddtől szombatig naponta 10.00-16.00 óráig.

Ádám Miklós