Költészet és nehézfém, avagy így húzza el Kulutácz "Lenny" Mohács nótáját

Hogy Mohács mennyire sokszínű város, azt az országos hírű rendezvényeink, néphagyományaink és nemzetiségi értékeink mellett zenei kultúránk is mutatja. Tehetségekből nincs hiány, most induló sorozatunkban a könnyűzene képviselőit mutatjuk be. Lássuk, kik húzzák el Mohács nótáját! Kulutácz Endre Lenhárddal, ismertebb nevén Lennyvel beszélgettünk szenvedélyéről, a metálról.

- Az Ön nevét már évek óta hallani az undergroundhoz közeli, metállal rokon zenei stílusok világában itt Baranyában. Sokan sandán tekintenek a műfajra, de Önt nem csak a kamaszos lázadás vezérli. Hogy jött, hogy komolyan szeretne ezzel foglalkozni?

- Valamikor 12-13 éves koromban szerettem meg a rockzenét, és eleinte azért nekem is csak a lázadásról szólt dolog. Hosszú hajam volt, feketében és acélbetétesben rohangáltam egy időben. Csillogó szemekkel néztem fel a hajukat pörgető metálos gitárosokra, én is olyan akartam lenni, mint ők. Aztán persze mint mindenki más, én is beleütköztem az első akadályokba. Rájöttem, hogy rengeteget kell gyakorolni, kompromisszumokat kell kötni. Teltek az évek, megváltozott az ízlésem, megváltoztak a céljaim és rengeteg új irányzattal is megismerkedem. De a zenélés utáni vágy, a kihívás, az alkotás öröme kiirthatatlanul belém gyökerezett.

- Miért pont ennél a zenei irányzatnál horgonyzott le?

- Leginkább azért, mert kötetlen. A metállal bármilyen érzelmet ki lehet fejezni, bármilyen témát meg lehet vele szólaltatni. Az ember belehalhat a szerelembe, kiakadhat az aktuálpolitikán, gyönyörködhet a naplementében, dühönghet az emberi hülyeségeken. Közben pedig bármilyen dallam és hangulatvilág társulhat hozzá. A hangszerek nyújtotta lehetőségek szinte kifogyhatatlanok. A másik pedig, hogy büntetlenül keverhetem más stílusokkal: belefér a hip-hop, pár jazz-es elem, sőt, még az elektronika is.

- Úgy tudom, nem tanult intézményi keretek közt muzsikálni. 

- Régóta foglalkoztatott a téma, de egészen konkrétan 2007-ben fogtam a kezembe életem első gitárját. A repertoár közben több hangszerrel is bővült. Mindent, amit tudtok, saját magamtól, illetve könyvekből, oktatóvideókból tanultam. Valahogy mindig is ott volt bennem a zene. Mindig érdeklődve néztem a videoklipeket és koncertfelvételeket.

- Mennyire fontos a zene a mindennapjaiban?

- A zene mindig mindenhol ott van az életemben. Otthon, az utcán, utazás közben, sőt még van, hogy munka közben is. Nem tudok nélküle élni.

- Több „zeneipari" próbálkozása volt. Említene itt párat?

- Rengeteg zenekarban megfordultam már az évek során, de ami úgy egészen konkrétan említésre is méltó, az a Spiral Tomb, a Message from the Otherside és a Heroes Never Die. Jelenleg a Rivershore zenekar frontján dalolok, illetve a Hybrid Realityt csinálom.

- Voltak sikerei az említett formációkkal?

- Ilyen téren szintén a Heroes Never Die-t emelném ki, hiszen amikor működtünk, nagyon sokat koncerteztünk szerte a megyében és egy kislemezt kis kiadtunk, Rémálom címmel. Nem hiszem, hogy létezik annál nagyobb siker, hogy a koncertjeinken a saját dalainkat velünk együtt éneklik az emberek. A másik formáció, vagyis egyszemélyes zenekar, vagy szobaprojekt a Hybrid Reality. Eddig két kislemezt jelentettem meg, amik nemzetközi szinten is váltottak ki némi visszhangot, illetve nem olyan régen kezdtem el dolgozni az első nagylemezemen is.

Képünkön: Kulutácz Endre egy koncertfellépésen

Berthold Tamás