Kollár Lajos: álmomban sem gondoltam volna, hogy megkapom a Semmelweis-díjat!

2019. július 14. vasárnap 13:15

Semmelweis-díjjal ismerték el a neves pécsi sebészprofesszor, dr. Kollár Lajos munkásságát. Lapunknak adott interjújában többek között beszélt az elmúlt egy év történéseiről, a vitorlás szövetség jelenlegi helyzetéről, s arról is, hogy az élethez igenis szükség van némi szerencse.

- Számított a kitüntetésre?
- Nem. Nyilván az ember egy bizonyos kor után kap valami elismerést a szakma részéről. Jó pár kitüntetésben részesültem már, de hogy pont most és pont a Semmelweis-díjat kapom meg, arra álmomban sem gondoltam volna!

- Hogyan fogadta?
- Hazudna az ember, ha azt mondaná, hogy nem örül egy ilyen kitüntetésnek. Igazából ambivalens érzések alakulnak ki. Ha végiggondolom az életpályámat, amiket tettem, akkor nyilván arra enged az ember következtetni, hogy megvan az oka. A másik oldalról azonban úgy vélem, sok száz olyan orvos van még az országban, aki hasonlóan sokat tett a betegekért, a szakmáért, de valószínűleg sosem fog Semmelweis-díjban részesülni. Romhányi professzornak, aki a pécsi egyetem egyik leghíresebb, legelismertebb professzorának számított, volt egy mondása: az élethez szerencse kell. Én úgy gondolom, sok mindenben szerencsés voltam az életben, mint ahogy ennél az esetnél is úgy gondolom, a szerencse közrejátszott.

Névjegy:

Kollár Lajos 1948-ban született Pécsett. A gimnázium elvégzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkezik, ahová másodjára vették fel. Miután megszerezte diplomáját, Szekszárdon, a megyei kórházban kezdett el dolgozni. 1976-ban visszatért Pécsre, a II. számú Sebészeti Klinikára. Négy év elteltével az I. számú Sebészeti Klinikán praktizált, majd az érsebészeti osztály vezetője lesz. 1995-ben, ötven esztendősen megszerezte az egyetemi tanári címet. Ettől az időponttól a Baranya Megyei Kórház PTE-ÁOK Sebészeti Tanszékének vezetője, s a megyei kórház Általános-és Érsebészeti Osztályának igazgatója is volt egyben. 2007-től a Klinikai Központ első főigazgatója. 2013 óta a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke. Kollár Lajos a Magyar Érdemrend Tisztikereszt birtokosa, emellett több magas állami, civil és szakmai kitüntetéssel, díjjal is elismerték munkásságát.

- Az elmúlt egy évben mennyire változtak meg a mindennapjai?
- Röviden? Nagyon. Méghozzá azért, mivel tavaly decemberben a miniszterelnök felkért, hogy segítsem a minisztériumban az egészségüggyel kapcsolatos dolgokban. Többféle pozícióról is szó esett, de én nem akartam Pécset itt hagyni, s életvitelszerűen Budapestre költözni. Rendkívül nagy megtiszteltetés lett volna, de végiggondoltam, hogy gyerekkorom óta vitorlázok. Talán butaságnak tűnik, hogy az ember egy szakmát és egy hobbit egymással szembeállít, de mégis, végigfutott az agyamon, mennyi sok mindennel foglalkozom. A mai napig oktatok az egyetemen, dolgozom a kancelláriának, mellette megyei sportszakorvos vagyok, végzem a sportorvosi szűréseket, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke vagyok, és mindezek mellett van egy saját cégem. Ha egy teljes munkaidős állást vállalok a minisztériumban, akkor nyilván ezeknek egy részéről le kellett volna mondanom. Uram bocsásd meg, és akkor még van magánéletem is! Ezt már nem akartam bevállalni. Tegyük fel, pénteken végzek a minisztériumban. Délután leutazom a Balatonra vitorlázni, akkor a maradék időmet sem tudom a családommal tölteni. Ha viszont hazajövök, akkor egy olyan szenvedélyemről kell lemondanom, ami 6-7 éves korom óta az életem része. Az, hogy megélhettem 70 évet, annak is köszönhető, hogy sok időt töltök a vízen. Ezekről most mondjak le?! Végül addig csűrtük-csavartuk, kifejtettem az elképzeléseimet, miszerint heti egy-két napot tudok Budapesten elvállalni, a többit pedig távmunkából végzem. A pécsi létemet kénytelen voltam ezáltal hétfőre, s keddre redukálni, így reggel fél héttől kilencig rendelek. A betegeimet nem akarom cserben hagyni. Tavaly 47 ezer km-t autóztam Pestre, majd onnan le a Balatonra. Mellette vannak az egyetemi elfoglaltságaim, közben építjük a balatonfüredi megállópontot, mivel a vitorlás szövetséggel pályázatot nyertünk, s jönnek a versenyek is. Itt a szezon, jómagam is hétvégenként általában versenyzek. Mikor éppen nem, akkor Orfűn, a nyaralónkban töltöm az időt a családommal. Vettem egy villanymotoros csónakot, azzal szelem át az orfűi-tavat.

- Jövőre lejár a megbízatása Magyar Vitorlás Szövetség élén? Lesz hosszabbítás?
- Az interjú előtt 17 perccel tudtam meg, hogy megvan a harmadik olimpiai kvótánk, Vadnai Benjamin személyében. A negyedik is erősen érik, augusztus 2. és 12. között lesz kvótaszerzés. Ha meglesz a negyedik a kvótánk, akkor történelmi eseményről beszélhetünk Magyarországon, ilyen még sosem volt, hogy négy olimpikonunk indul.
Jövőre lejár az elnöki tisztségem a vitorlás szövetségnél, de nem szeretném meghosszabbítani az elnöki mandátumomat. Jó volt, nem bántam meg semmit, nyolc évet végig dolgoztam. Megduplázódott Magyarországon az ifjúsági sportolók száma, és valószínűleg még nőni is fog ez a szám. Minden idők legtöbb versenyzője vett részt a Kékszalagon, az összes szövetségi versenyen tavaly. Lesz öt olimpikonunk, megépül a balatonfüredi megállópont, az olimpiai továbbképzőközpont, s turisztikai megállóközpont. Nekem ezzel ennyi elég volt.

- Mit üzenne a jövő orvos nemzedékének?
- Szeressék a beteget! Most mondhatnám, hogy tanuljanak, de nem! Ez a legfontosabb. Ezt bizony visszakapja az orvos. A beteg szeretete rendkívül fontos a szakmában.