Játék a tűzzel és a tojásokkal, dínomdánom - így ünneplik a húsvétot a mohácsi és környékbeli svábok

Mohácson és környékén számos sváb család él, akiknek gazdag hagyományaik vannak, többek között húsvét idejére szóló is, amelyek egy részét a mai napig megőriztek.

A Németország néhány déli területén elterjedt tüzes fakarika hajításának szokását Baranya egyes falvaiban is ismerték. A korongokat fából vagy deszkából készítették, közepükbe lyukat fúrtak. A lyukon keresztül botot dugtak, és azzal tartották a korongot a tűzbe. Az izzó korongot a legények a fejük fölött forgatták, és közben mondókát mondtak, majd a karikát a magaslatról a falu irányába hajították.

Tűz, víz és más szentelmények

A húsvéti tűz egyházi megfelelője a nagyszombat délelőtti tűzszentelés. A templom előtt meggyújtott nagyszombati tüzet, melyhez a temető elkorhadt fakeresztjeit használták fel, Júdáségetésnek is nevezik. A szentelt tűzből mindenki hazavitt egy darab faszenet, amivel május elsejének éjszakáján három keresztet rajzoltak az ajtófélfára gonoszűző célzattal.

A néphit szerint a húsvéti víz, illetve a húsvéti harmat egészséget, szépséget, erőt és szerencsét biztosít. Amikor nagyszombaton ismét megszólaltak a harangok, az emberek a folyóvízhez siettek és megmosdottak benne, hogy megelőzzék a bőrbetegségeket és a szeplőket.

Sok katolikus faluban húsvét első napján került sor az ételszentelésre. Többnyire a gyerekeket küldték kora reggel sonkával, tojással, kenyérrel, tormával és süteménnyel a templomba, ahol a szentmise alatt vagy azután megszentelték az ételeket, melyeknek szintén különleges erőt tulajdonítottak.

A "tojást tojó" nyúlra várva

A gyermekek úgy hiszik, hogy a húsvéti tojásokat a húsvéti nyúl hozza. A fészket nagyszombaton vagy pedig csak húsvétvasárnap reggel készítik el frissen szedett fűből, és ibolyával, vagy más tavaszi virággal díszítik. Készítéséhez régebben szalmát is használtak. Húsvét reggelén az udvarban a gyerekek dallal vagy mondókával hívogatják a húsvéti nyulat, aztán visszatérnek a házba, és türelmetlenül várakoznak.

A tojásokat persze az asszonyok festették és helyezték bele a fészekbe. A svábok legegyszerűbb tojásfestési módszere az volt, hogy felforralt vízbe hagymahéjat tettek, majd megfőzték a tojásokat, amelyek kívül barna színűek lettek. Ezt követően pálcikával karcoltak bele mintákat.

Játék a tojásokkal

A húsvéti tojáshoz számos játék kapcsolódik, melyeket legtöbbször a gyerekek, néhol azonban a fiatalok is játszottak. Ezek többnyire verseny jellegűek voltak, és valamilyen nyereményért folytak. Igen elterjedt volt a tojástörés, melynek során mindkét játékos egy-egy tojást tartott a markában. A tojásokat hegyes felükkel addig verték egymáshoz, míg az egyik héja meg nem repedt. A törött tojás a győztes jutalma lett. A legények tojásokat a levegőbe hajigálták, s a fiúcsapatból mindenki igyekezett elkapni azokat. A leányok is dobáltak tojást, de kissé részrehajlóan: igyekeztek, hogy a nekik kedves legény tudja azt elkapni. A tojásgurítás során a tojásokat egy domboldalról gurítottak le, és akinek a tojása gurulás közben épen maradt, az lett a győztes. Bevált praktika, hogy gurítás előtt fűvel dörzsölték meg őket, hogy jobban csússzanak.

A messze híres bólyi Emmausz-járás

Számos településen ismerik az Emmausz-járás - a szabadba kivonulás - szokását, ezt a tavaszköszöntő szomszédolást, poharazós pincelátogatást is. Bólyban és néhány környező faluban húsvét hétfő délutánján a falu apraja-nagyja a pincesorra megy, hogy vidám játékkal, iszogatással, beszélgetéssel és táncolással töltse el a napot. A szőlőhegyek által körülvett területen a bólyiak kálváriakápolnát állítottak, ahol a húsvéthétfői misét tartották. A mise után a férfiak betértek a közeli présházakba. Hogy a família ne várja őket hiába otthon, kialakult az Emmausz-járás, hiszen így már az egész család részt vehetett a vendégeskedésben. A hideg sültek, húsvéti főtt tojás és főtt sonka, ecetes torma, és pogácsa mellett szinte egyetlen asztalról sem hiányzik ilyenkor a jellegzetes sós, úgynevezett pekkes kifli. A családok, baráti társaságok meghívásra érkeznek, de sokan több helyre is betérnek, látogatják egymást, a pincegazdák az úton arra járó ismerősöket is behívják asztalukhoz. Van olyan társaság, amelyben 30-40 fő alkotja a vendégkoszorút.

Az együttlét lényege a társas étkezés, aztán meg a vidám szabadtéri játékok, közben megjelennek a pincesori zenészek, táncosok. A bólyi lakosság szinte minden tagja érintett a húsvéthétfői Emmausz járás kapcsán. Akik nem pincetulajdonosok, azok vagy valamelyik rokonukhoz vagy barátjukhoz mennek ki a pincesorra. 2011-ben a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére is felkerült ez a szokás.

Képünkön: a Bólyban és környékén hagyományos húsvéthétfői népszokás, az Emmausz-járás.

EQM