Hétfőn délután csak a sokac negyed harsogott Mohácson a házaló busók kolompolásától

A város főterén déltől a tamburazene néhány arra járt helybélin kívül egy-egy nézelődő külföldi csoport tagjait, és az újabb máglyát építőket szórakoztatta. A húshagyó keddig itt maradt árusok sátrai is üresen tátongtak - a megszokott farsangi hangulat ezen a napon átköltözött a sokac negyedbe.

A busók ráérősen készülődtek, a bütykös harisnya ha már lábon van, koccintani kell egyet a jóféle ágyas pálinkával mielőtt a gatya is jól áll és felkötözik a bocskort, aztán némi évődés után nyúlnak a bundáért, a kolompokkal fölszerelt derékszorítóért.

Amint az is a helyén van, éktelen csörömpölés közepette követelik a következő kört a kupicákkal, és csak utána rejtik az ábrázatukat a maszk mögé.

Végigasszisztáltam ezt a menetet egy a Bartók Béla utcából nyíló kis közben lévő ház udvarán hétfőn, hogy a házról-házra járókkal tartsak.

Annyit voltak hajlandóak csupán elárulni, hogy a Botos busócsoport tagjai, mert tartották magukat ahhoz, hogy a busó nem fedi föl a kilétét. Én meg ugye itt öltözés közben lábatlankodok, hát még mit nem! Hogy a nevük is szerepeljen!

- Engem kérdezzen! Én bizony megmondom, Ulakcsai István vagyok Nagyharsányból, de négy éve már igazi busó. A mohácsi barátom felesége és az enyém egyszerre szült itt a kórházban öt éve, azóta vagyunk barátok. Nekem tetszik ez a farsang, van már saját öltözékem is - dicsekedett az egyik fiatalember, majd rábökött a mellette öltözőre, mondván, ő pedig Barcsról csatlakozik ugyancsak minden évben a farsangolókhoz. De nem ám csak vasárnap, csütörtöktől farsangtemetésig vendégeskednek az ismerősöknél, hogy le ne maradjanak egyetlen programról se.

A tájékoztatója végén István lecsapta a feje búbjáról az álarcot és a kolompokat szapora derékringatással rázva megindult a csapat. A Koló tér közelében egy ház előtt a kapun kezdtek dörömbölni, de már tárta is szélesre előttük Pecsuvácz Antalné, hiszen számított a jöttükre.

Frissen sütött vajaskiflivel, fröccsel kínálta a látogatóit, akik közrefogták, mókázva táncoltatták. Az álarcot hátrabillentve beszélgettek, itt nem kellett titkolni a kilétüket, mert ismerősökhöz szokás beköszönni ezen a napon.

Másik csoportokkal is találkoztam, ők Versendi Kovács József tamburaművész és zenekara, valamint a Zora tánccsoport több tagja kíséretében már a Budai Nagy Antal utcában hol az egyik, hogy másik oldalon vonultak be egy-egy ház udvarába, hogy jókívánságaik után a kínált süteményeket vámolják meg és igyanak a házigazda egészségére.

Kedd, a farsangtemetés napja egykor szinte kizárólag a mohácsiak ünnepe volt. Ma már a turisták ezt a napot sem hagyják ki, és a környező településekről is sokan jönnek, hogy részesei legyenek a délutáni felvonulásnak, majd az esti máglyagyújtásnak.

Az időjárás eddig kegyes volt a néphagyomány ápolóihoz és Mohács vendégeihez, vasárnap is a máglya már javában égett a főtéren, amikor elkezdett szemerkélni az eső. Hétfőn délelőtt is csöpörgött, de délre elállt. Bízunk benne, hogy kedden sem áztatja el a farsangolókat.

Képünkön: Pecsuávcz Antalné fogadta a házaló Botos csoport tagjait.

Berta Mária