Foglyul ejtettek egy utast egy pécsi buszon, majd kéretlen éjszakai városnézésre vitték

2023. május 10. szerda 14:53

Különös eset áldozata lett egy hatvanas éveiben járó férfi, a pécsi Tüke Busz Zrt. egyik sofőrjének közreműködésével. Mivel utasként egy esti, utolsó járaton nem volt hajlandó elárulni utazása végcélját, ezért elvitték a közlekedési vállalat Diófa utcai garázsának bejáratáig. Ám, mivel ott nem volt hajlandó leszállni, kissé beljebb gurult vele a gépkocsivezető, majd közölték a kárvallottal, hogy már tiltott helyen tartózkodik. Bohumil Hrabal, a cseh írózseni - ha élne - fizetne egy ilyen történetért.

A különösnek talán joggal nevezhető dolog május első napjaiban, késő este esett meg.

Az uránvárosi buszpályaudvarra beérkező utolsó, 23 óra körüli járat begördült, méghozzá üresen. Egy felszálló akadt volna a 23-as számú gépre. A férfi felmutatta az érvényes bérletét, nyilván szeretett volna hazajutni. A sofőr erre rideg udvariatlansággal megkérdezte: hová megy? Erre az utas - szándékosan - kitérő választ adott. „Fölfelé" - érkezett a felelet. Mert Deindol magasabban fekszik a tengerszint felett, mint Uránváros.

Onnan, akkor más irányba nem is lehetne menni, a tényleges menetrendi kiírás szerint. A sofőr ellenben mérges lett, kijelentette, nem a tervezett irányba indul, bár az esetnél ráutalóbb, az utas által tanúsított magatartásnál világosabbat a jog nem nagyon ismer.

Irány tehát a garázs!

A telephely bejáratánál a foglyul ejtett kárvallottat leparancsolták a járműről. De főszereplőnk erősködött, hogy valaki jöjjön oda, mire jó tíz perc elteltével előkerült egy diszpécser. Akivel elvitatkoztak a forgalmista, meg a diszpécser szerepe közötti eltérésen.

Eközben, a tankolást felügyelő biztonsági őr is bekapcsolódott a parttalan beszélgetésbe. Minek során az érintettel közölték, hogy olyan helyen, jelesül egy telephelyen tartózkodik, ahol nem is tartózkodhatna.

Agyrémszabály

A Tüke Busznak létezik egy olyan regulája, ami szerint bizonyos járatok csak akkor mennek el a végcélig üzemzáráskor, ha az utas azt külön igényli. Ilyenkor azonban az érintettnek be kell mondania, melyik megállónál szeretne leszállni. Ha ezt nem teszi, akkor magára vessen! Arról nem szól a hír, a közlekedési cég milyen alapon várja el, hogy valaki tudja a megállók elnevezését. Mert ugyebár életében első esetben is járhat arra, elég, ha tudja, hányadik táblánál akar leszállnia. Ha meg téved, lelke rajta. Meg aztán, menet közben is változhat a szándéka. Ráadásul, aki nem az egyik végállomáson vár a gépre, annak lutri, hogyan megy tovább. Ha akad sorstárs a buszvégen, úgy reménykedhet az érkezésben a következő megállónál. Amennyiben nem akad „kolléga", úgy ugrott az út. Ugyanolyan bérlettel, mint amilyen másoknak lapul a zsebéiben.

Végül semmiféle jegyzőkönyv, feljegyzés nem történt, a személyi szabadságában korlátozott egyén gyalogosan mehetett, amerre látott.

Mivel a következő járat csupán hajnalban indult volna, maradt a gyaloglás. Történetünk főszereplője nem tervez feljelentést tenni, bár jogászok erre kifejezetten biztatták.

Úgy véli, egy félig-meddig végtelen történetbe belemenni felesleges lenne. Lelkileg sem tört össze a sétálásra kárhoztatott panaszos, csak szerette volna felhívni a figyelmet, egy szerinte lehetetlen történetre. Mert azért hasonló esetben nők kaphatnak sírógörcsöt, erősebb férfiak meg akár kézitusát is kezdeményezhetnek - rosszabb pillanatokban.

Ellenben, jobb, ha mindenki tudja, a Tüke Busz szolgáltatási körébe beletartozik az éjszakai, ingyenes, kárt okozó, kéretlen várásnézés is. Csak eddig nem verték nagy dobra. Erről értesíthetnék az igazgatót is!

A kálváriával kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Tüke Busz elektronikus levelezési címére. Válasz esetén a cikket frissítjük!