Elhanyagolt, lesoványodott kutyákat kellett kimenteni egy lakatlan mohácsi házból

Van egy közhely, mely valahogy így hangzik: minden társadalom fejlettségéről ezer szónál többet mond el az, hogy hogyan bánik az állatokkal. Ha ez igaz a társadalomra, akkor igaz annak legkisebb alkotóelemére, az emberre is. És sajnos még mindig vannak, akik miatt nem túl fényes a bizonyítvány. 

A szomszédban lakók hívták fel a hatóság figyelmét arra a közelmúltban, hogy Mohácson, egy Árpád utcai, lakatlan ingatlanból kutyanyöszörgést, keserves vonyítást hallanak egy ideje. Amikor az illetékeseknek sikerült bejutniuk a területre, sokkoló látvány fogadta őket. Öt 2,5-5 kg közötti testsúlyúra fogyott tacskó keverék küzdött kétségbeesetten az életért.

A sorsuknak kiszolgáltatott állatokat elkobozták, jelenleg pedig a mohácsi menhelyen ápolják őket nagy szakértelemmel és odaadással - ahogy arról mi is meggyőződhettünk. Az ebek a körülményekhez képest jól vannak, lassan súlyuk is gyarapszik, és bár az ember iránti bizalmuk megingott, mégsem veszett el teljesen.

Információink szerint időközben a menhelyen jelentkezett a kutyákért a tulajdonosuk, de nem adták át neki az ebeket.

Az állatok védelmével kormányrendelet is foglakozik, a büntető törvénykönyv pedig meghatározza, mi számít állatkínzásnak. Eszerint állatkínzás bűncselekményét valósítja meg az, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

Aki állattartóként, a háziasított emlősállatot [...] elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.

Képünkön Lujzi, a leglesoványodottabb kutyus - az eset óta kicsit „kerekebb" állapotban. Bordái azonban még így is láthatók.

Cs. Á.