Egy mohácsi világrekord története: nyolc napon és nyolc órán át fociztak a Park utca betonján

1990. júliusában 57 mohácsi és környékbeli fiatal került be a Guinness Rekordok Könyvébe, miután nyolc nap, nyolc órán keresztül rúgták a bőrt a mohácsi Park utcai iskola betonos pályáján. 27 év után a főszervező, Virág Tamás jó barátja és segítője, Harmatos Károly emlékezett vissza a 200 órás rekord kísérletre. 

- Kezdjük az elejéről, hogyan került kapcsolatba a focival?

- 1983-ban költöztem szüleimmel a Park utcába, ott ismerkedtem meg Virág Tamással, aki velünk szemben lakott. Nagyon jó barátok lettünk, szabadidőnkben állandóan a Park utcai iskola betonos pályáján rúgtuk a bőrt, esténként úgy kellett hazazavarni minket. Már az első évben meg is alapítottuk az FC Parkot, hogy nevünk is legyen, sőt, rögtön kihívtuk a szintén akkor alakuló újvárosi csapatot. Szó szerint vérre menő csatákat vívtunk egymással, előfordult az is, hogy verekedés lett a vége.

- Vagyis az életük volt a foci. Nem gondoltak arra, hogy nagypályán is kipróbálják magukat?

- Naná, mindannyian híres focisták szerettünk volna lenni, de rájöttünk, hogy a világbajnoki cím megszerzésére vajmi kevés lehetőségünk adódik majd. Hetedik, nyolcadikosok lehettünk, amikor jött az ötlet, hogy valami olyan dolgot csináljunk, amire felfigyel a város és talán a világ is. Eszünkbe jutott, hogy azt csináljuk, amit igazán szeretünk, focizzunk sokáig és döntsünk Guinness-rekordot.

Mivel Károly és Tamás laktak a legközelebb a pályához, ők maradhattak legtovább, így szinte magától értetődő volt, hogy a szervezés oroszlánrésze rájuk vár majd.

- Az ötlet megszületése után nem volt könnyű dolgunk, nem volt internet, így nem volt egyszerű utánanézni, hogy mi is volt az akkori rekord. Telefonon felhívtuk a Guinness Rekordok Könyvének magyar szerkesztőségét, hogy mire készülünk, majd megkaptuk az információkat. Az akkori rekord 108 óra volt, amitől elsőre el is sápadtunk, számolgattuk a napokat, hogy ezt mégis hogyan fogjuk megcsinálni, végül Tomival kitaláltuk, hogy ne 109 legyen a cél, hanem 200, vagyis 8 nap 8 óra. Kétóránként öt perc szünet a megengedett, létszámkorlátozás nincs, a mérkőzés állását adminisztrálni kell, ha esik, ha fúj, nem lehet leállni, a szünetek betartását pedig szúrópróbaszerűen ellenőrzik majd.

Csaknem fél év telt el, mire az álomból valóság lett. Hogyan vágtak bele a munkába? 

- 1990 tavaszán Tomi negyedikes gimis volt, én Pécsett jártam a gimnázium harmadik osztályát, ekkor kezdődött meg az érdemi szervezés. Kinyitottuk a telefonkönyvet és elkezdtünk szponzorokat keresni, leveleket irkáltunk, telefonálgattunk. Bármilyen támogatást elfogadtunk, a Farostlemezgyár szakszervezete és az ÁFÉSZ például öt-ötezer forinttal támogatott minket, ami akkoriban nem kevés pénznek számított. Az önkormányzattól egy katonai sátrat kaptunk, emellett fejenként száz forint tagdíjat is szedtünk.

S miközben beszélgettünk, előkerült egy megsárgult, kockás füzet, ami Harmatos Károly szerint húsz éve nem volt kinyitva. Benne összeírva a támogatók, a kiadások, a névsor, a gólszerzők, az eredmény alakulása, minden. Kiderül például, hogy 150 forintos telefonszámla érkezett, borítékra és bélyegre 429 forintot áldoztak. Reggelire tejet, zsemlét és szalámit ettek a srácok, de kenőcsökre és sörre is jutott a költségvetésből.

Így számolt be az eseményről a korabeli Dunántúli Napló:

1990. július 21-én, szombaton a Park utcai betonos pályán aztán elkezdett pörögni az óra. A Park utca és a gimnázium csapata egyaránt négy-négy sorral állt ki a rekordkísérletre, ahol kétóránként, a felhasználható öt perc szünetben váltották egymást a csapatok. A Park és a gimi csapatai mindig ugyanazzal az összeállítású együttessel mérkőztek, két óra foci után hat óra pihenés várt a játékosokra, majd kezdődött elölről. A mérkőzéseket önkéntes játékvezetők vezették.

- Megünnepelték a 108 órát? 

- Csak pezsgőt bontottunk a pálya szélén, hiszen nem lehetett leállni, bezzeg a 200 óránál. El se hittük, hogy sikerült, az utolsó napokban mindenki nagyon fáradt volt, előfordult, hogy néhány embert úgy kellett kirugdosni a sátorból. A betonon átlagosan három pár cipőt használtunk el fejenként, de az időre nem lehetett panasz, nem volt nagyon meleg és szakadó eső sem, viszont a hajnalok nagyon hidegek voltak.

- Mindezek ellenére sikerült a rekorddöntés. Mi történt az következő napokban?

- Másnap már megint rúgtuk a bőrt.

Park Utca - Kisfaludy Gimnázium 1286-1473

Gólkirály: Czuppon Gábor 153 gól

Erdélyi Bianka - Fotó: Laufer László (archív)