Egy mohácsi világrekord története: nyolc napon és nyolc órán át fociztak a Park utca betonján

2017. augusztus 30. szerda 08:27

Egy mohácsi világrekord története: nyolc napon és nyolc órán át fociztak a Park utca betonján

1990. júliusában 57 mohácsi és környékbeli fiatal került be a Guinness Rekordok Könyvébe, miután nyolc nap, nyolc órán keresztül rúgták a bőrt a mohácsi Park utcai iskola betonos pályáján. 27 év után a főszervező, Virág Tamás jó barátja és segítője, Harmatos Károly emlékezett vissza a 200 órás rekord kísérletre. 

- Kezdjük az elejéről, hogyan került kapcsolatba a focival?

- 1983-ban költöztem szüleimmel a Park utcába, ott ismerkedtem meg Virág Tamással, aki velünk szemben lakott. Nagyon jó barátok lettünk, szabadidőnkben állandóan a Park utcai iskola betonos pályáján rúgtuk a bőrt, esténként úgy kellett hazazavarni minket. Már az első évben meg is alapítottuk az FC Parkot, hogy nevünk is legyen, sőt, rögtön kihívtuk a szintén akkor alakuló újvárosi csapatot. Szó szerint vérre menő csatákat vívtunk egymással, előfordult az is, hogy verekedés lett a vége.

- Vagyis az életük volt a foci. Nem gondoltak arra, hogy nagypályán is kipróbálják magukat?

A parkosok csapata

Gyimesi Krisztián, Kirsching László, Engardt Attila, Engardt Zoltán, Czuppon Gábor, Palotai Zsolt, Simkó Norbert, Gyévai Iván, Schweier János, Vadas Gábor, Bódis Gyula, Czuppon Attila, Hári Szabolcs, Réti Ferenc, Pintér Gábor, Kelle Imre, Schivánovits László, Bachesz József, Kornfeld Róbert, Nagy Norbert, Flódung Csaba, Bachesz Csaba, Harmatos Károly, Kiss Richárd, Bicskei Zoltán, Kiss Zoltán, Virág Tamás;

- Naná, mindannyian híres focisták szerettünk volna lenni, de rájöttünk, hogy a világbajnoki cím megszerzésére vajmi kevés lehetőségünk adódik majd. Hetedik, nyolcadikosok lehettünk, amikor jött az ötlet, hogy valami olyan dolgot csináljunk, amire felfigyel a város és talán a világ is. Eszünkbe jutott, hogy azt csináljuk, amit igazán szeretünk, focizzunk sokáig és döntsünk Guinness-rekordot.

Mivel Károly és Tamás laktak a legközelebb a pályához, ők maradhattak legtovább, így szinte magától értetődő volt, hogy a szervezés oroszlánrésze rájuk vár majd.

Így álltak ki a gimisek

Dallos István, Müller Csaba, Szilágyi Attila, Samu Krisztián, Buchamer Attila, Szende Béla, Téglás Gábor, Werner Csaba, Bánki Erik, Péntek Zoltán, Soós Péter, Haffner Zsolt, Jakab Ákos, Szabó László, Bischof Ferenc, Gáyer Péter, Kemény Gábor, Kónya Tamás, Zeitvogel Zsolt, Illésy István, Bakler Roland, Mirkó Gábor, Alföldi László, Rablánszky Zsolt, Máltesics Gábor, Bock László, Verbulec Gábor, Pfeil Imre, Porvay György, Nyári Attila;

- Az ötlet megszületése után nem volt könnyű dolgunk, nem volt internet, így nem volt egyszerű utánanézni, hogy mi is volt az akkori rekord. Telefonon felhívtuk a Guinness Rekordok Könyvének magyar szerkesztőségét, hogy mire készülünk, majd megkaptuk az információkat. Az akkori rekord 108 óra volt, amitől elsőre el is sápadtunk, számolgattuk a napokat, hogy ezt mégis hogyan fogjuk megcsinálni, végül Tomival kitaláltuk, hogy ne 109 legyen a cél, hanem 200, vagyis 8 nap 8 óra. Kétóránként öt perc szünet a megengedett, létszámkorlátozás nincs, a mérkőzés állását adminisztrálni kell, ha esik, ha fúj, nem lehet leállni, a szünetek betartását pedig szúrópróbaszerűen ellenőrzik majd.

Csaknem fél év telt el, mire az álomból valóság lett. Hogyan vágtak bele a munkába? 

- 1990 tavaszán Tomi negyedikes gimis volt, én Pécsett jártam a gimnázium harmadik osztályát, ekkor kezdődött meg az érdemi szervezés. Kinyitottuk a telefonkönyvet és elkezdtünk szponzorokat keresni, leveleket irkáltunk, telefonálgattunk. Bármilyen támogatást elfogadtunk, a Farostlemezgyár szakszervezete és az ÁFÉSZ például öt-ötezer forinttal támogatott minket, ami akkoriban nem kevés pénznek számított. Az önkormányzattól egy katonai sátrat kaptunk, emellett fejenként száz forint tagdíjat is szedtünk.

S miközben beszélgettünk, előkerült egy megsárgult, kockás füzet, ami Harmatos Károly szerint húsz éve nem volt kinyitva. Benne összeírva a támogatók, a kiadások, a névsor, a gólszerzők, az eredmény alakulása, minden. Kiderül például, hogy 150 forintos telefonszámla érkezett, borítékra és bélyegre 429 forintot áldoztak. Reggelire tejet, zsemlét és szalámit ettek a srácok, de kenőcsökre és sörre is jutott a költségvetésből.

 

Így számolt be az eseményről a korabeli Dunántúli Napló:

 

1990. július 21-én, szombaton a Park utcai betonos pályán aztán elkezdett pörögni az óra. A Park utca és a gimnázium csapata egyaránt négy-négy sorral állt ki a rekordkísérletre, ahol kétóránként, a felhasználható öt perc szünetben váltották egymást a csapatok. A Park és a gimi csapatai mindig ugyanazzal az összeállítású együttessel mérkőztek, két óra foci után hat óra pihenés várt a játékosokra, majd kezdődött elölről. A mérkőzéseket önkéntes játékvezetők vezették.

- Megünnepelték a 108 órát? 

- Csak pezsgőt bontottunk a pálya szélén, hiszen nem lehetett leállni, bezzeg a 200 óránál. El se hittük, hogy sikerült, az utolsó napokban mindenki nagyon fáradt volt, előfordult, hogy néhány embert úgy kellett kirugdosni a sátorból. A betonon átlagosan három pár cipőt használtunk el fejenként, de az időre nem lehetett panasz, nem volt nagyon meleg és szakadó eső sem, viszont a hajnalok nagyon hidegek voltak.

- Mindezek ellenére sikerült a rekorddöntés. Mi történt az következő napokban?

- Másnap már megint rúgtuk a bőrt.

Park Utca - Kisfaludy Gimnázium 1286-1473

Gólkirály: Czuppon Gábor 153 gól

Erdélyi Bianka - Fotó: Laufer László (archív)