Az Emlékkápolna búcsúnapján a Hétfájdalmú Szűzre emlékeztek a mohácsi hívek

A Római Katolikus Egyház szeptember 15-én tartja a Hétfájdalmú Szűz emléknapját. Ebből az alkalomból nyitott kapukkal várta a híveket a mohácsi katolikus temető területén álló csatatéri Emlékkápolna, melyet a mellette elhelyezkedő kálvária miatt Jézus édesanyjához kötődő nevén is említenek a források.

A közel kétszáz éves, Király József püspök által emeltetett kegyhelyen, mely két, a csata előtt tisztelgő Dorfmeister István festményt is őriz, vasárnap délután Bognár Attila mutatott be szentmisét.

A plébános kiemelte, hogy Mária és Jézus fájdalma együtt értelmezendő. Amint rámutatott, nem helyes, ha Máriát valamilyen külön irányvonalnak tekintjük, mivel ő is az Anyaszentegyház szerves része.

Bognár Attila az elveszített csatára és Mária fájdalmára egyaránt utalva hangsúlyozta: a veszteségektől mindig többek tudunk lenni; a kereszt az, ami igazán alakít bennünket.

Az egyházfi ezután sorra vette a Szűzanya szívét jelképesen átdöfő hét tőr jelentését, azaz Mária hét fájdalmát. Többek között kitért a tehetetlenség fájdalmára, melyet a szülő akkor érez, amikor gyermeke szenved, ő pedig semmilyen eszközzel nem tudja ezt megakadályozni.

- A Szűzanya is része a megváltás titkának, egyfajta társmegváltóként is tekinthetünk rá - mondta a plébános, visszatérve ezzel korábbi gondolatához Krisztus és Mária közös, oszthatatlan fájdalmáról.

A megszokott miseénekek mellett a kápolna búcsúnapján a Kis Szent Teréz Kórus előadásában - illeszkedve a prédikációban elhangzottakhoz - Kodály Zoltán Stabat Mater című műve is felcsendült.

Az ünnepi szertartást Bognár atya a következő szavakkal zárta: „Ha már úgysem lehet elkerülni a szenvedést, akkor legyen példa számunkra a Hétfájdalmú Szűz, aki csendben, egyszerűen és méltósággal szenvedett - nem jajongva."

Képünkön: Bognár Attila plébános szentmisét celebrál az Emlékkápolnában.

Cs. Á.