Aranyló őszben ünnepelhettek a mohácsi borbarátok a szüreti fesztiválon

Ha csak a tizenhatodik mohácsi szüreti- és borfesztiválon múlott volna, minden gazda az évtized borát dédelgetné ezekben a napokban a Szőlőhegy pincéiben. A fellépők ugyanis mindent megtettek azért, hogy Dionüszosz - vagy éppen Bacchus - egyenként simítson végig minden tőkét, illetve hordót. Magas színvonalú énekes, táncos és zenés produkciók váltották egymást a rendezvénytér színpadán.

- A mások egészségéért, ámde magunk hasznára, engedjük ezt a kis bort is többinek útjára - szavalta a Mohácsi Polgárok Olvasókörének elnökségi tagja, Szűcs László, és versben megfogalmazott tanácsát sokan megfogadták a vidám hangulatú Bükös-szurdoki rendezvényen.

- Miközben országszerte annyiféle fesztivált rendeznek, hogy csak kapkodjuk a fejünket, elmondhatjuk, hogy Mohács évszázadok óta elismert borvidék, régre visszanyúló hagyományokkal - kezdte köszöntőjét Szekó József, városunk polgármestere.

- A szőlősgazdák tudják: igen ritka ez az év. Magam is közel három évtizede foglalkozom szőlészettel, vagy inkább vagyok hobbiborász, de még gyermekkoromból sem emlékszem arra, hogy ennyit kellett volna kínlódni azért, hogy megvédjük a szőlőt a betegségektől, és ha ez sikerült, hetekig vártunk a szőlő beérésére - tekintett vissza Mohács első embere.

- Saját méréseim alapján három hét alatt csak egyetlen fokot emelkedett a cukortartalom, tizenhatos-tizenhetes cukorfok mellett szüreteltünk, de mi mohácsiak ebben az évben is meg fogjuk mutatni, hogy tudunk kiváló borokat készíteni - bizakodott Szekó József.

- Úgy gondolom, a Szőlőhegyen vannak szép számmal, akik értenek a borkészítéshez, vannak olyan fehérboraink, amelyekre büszkék lehetünk, és amelyek bátran felvehetik a versenyt a környező borvidékek boraival - zárta beszédét a mohácsi városvezető.

Képünkön: a tamburaiskola növendékei muzsikálnak a szőlőhegyi rendezvénytéren.

Cs. Á.