A „túlélőtábor" elérte célját: közelebb kerültek egymáshoz apák és gyermekeik

Augusztus közepén, immár második alkalommal, Nagypartosban rendezték meg a „Túlélőtábort apával." A szervező Veled Tartok Egyesület nevében Kresz Gábor juttatott el szerkesztőségünkhöz egy kedves hangvételű és az együtt töltött hétvége atmoszféráját remekül érzékeltető levelet, melyet most olvasóinkkal is megosztunk.

Örömmel jelenthetem, hogy a megfogott vízi siklók és békák mellett az édesapák is túlélték a tábort! A halakon kívül, amit megettünk és néhány szúnyogon kívül, amelyeket lecsaptunk valamennyi résztvevő jól érezte magát.

A gyerekek lázas munkával kitartóan építették életük legnagyobb vízi gátrendszerét a szakaszosan vödörben érkező özönvízszerű „esőzések" közepette. Néhány gyerek testével védte meg a közös munka eredményét a hideg dunai víztől.

Végül is beköszöntött a „száraz időszak" és a szorgos és kitartó munka eredményeképp az ágakkal is megerősített gátrendszer kiállta a próbát. A gyerekek kitartásból, önfeláldozásból és összefogásból kitűnőre vizsgáztak!

Az édesapák sem henyéltek... ők is kiválóan helyt álltak: a gyerekek ittak eleget, nem maradtak éhesek (volt kenyér, májkrém, méz, lekvár, tea), nem égtek le a napon (ehhez a borult idő is kellett), soha nem unatkoztak (mindig volt hasogatni való tűzifa), nem ültek a TV előtt (mert nem volt) és nem nyomkodták a telefonokat (mert lemerültek még első nap).

Ha nem volt szervezett program a táborban, akkor az édesapáké volt a főszerep... Az Egyesületünktől végül egy „kiváló édesapa" oklevelet kaptak az édesapák, a gyerekeiktől egy szép hétvégét.

Ökörtülök fújással indult a tábor, majd szabályszerű birkózással apa-apával, gyerek-gyerekkel mérhette össze az erejét. A bátrak a pörgő kötél átugrására, vagy a karikás ostor csattogtatására is vállalkoztak.

Akinek nem sikerült az ostorcsattogtatás elsőre az bátorításként mindjárt adott magának egy kis „hátba veregető biztatást". (Senkiből sem lett zebra. Még a kétcsíkos vízisiklónak is több csíkja van, mint amit az ostorcsattogtatásból szereztünk.)

Vermet ástunk hűtőnek. Tűzifát gyűjtöttünk. Horgász készséget készítettünk madártollból, gombostűből. Lőttünk magyar, török és csigás íjjal. Forgattunk felnőtt és gyerekkardot, illetve szablyát.

Halat fogtunk, pucoltunk és főztünk. Sasdomb alatt madár lesbe bújtunk. Vidra fogak által rágott fát néztünk. Hallgattunk szakértő természetvédőt fűről, fáról, virágról, állatról, múltról és jelenről.

Fűzfa kirohadt törzsében fényképezkedtünk, miután a vaddohánnyal és a kikericcsel megismerkedtünk. Az alig száz éves Duna mederben is fürödtünk. Borz, szürke marha és madárlábnyomokat öntöttünk gipszbe emléknek.

A „hiányzó" kenyeret helyben dagasztottuk és a földön a parázsban sütöttük. Természetesen a közelgő augusztus 20-ai ünnepre való tekintettel az új kenyér megáldása és a hálaadás sem maradt el!

A tábor 1500 forint felhasználásával teljes egészében közadakozásból valósult meg. A felhasznált pénzösszeget a felesleges mennyiségű természetbeni adomány becserélésével fedezte az egyesületünk. Ezúton is köszönjük valamennyi támogatónknak az adományát!

Forrás: Kresz Gábor, Veled Tartok Egyesület