Igazán fiatalos, lendületes, a diákhumort sem nélkülöző előadásnak lehettünk részesei november 8-án pénteken este a Kossuth Filmszínházban: a „Bajod mi!?" című darabot zömmel mohácsi tizenévesek adták elő a szintén mohácsi Ahmann Tímea rendezésében.

- Adaptációt láthattunk itteni szereplőkre átültetve vagy valami mást?

- A darabot jómagam írtam, s tanítottam be az elmúlt hetekben a színház iránt érdeklődő helyi általános és középiskolásokból verbuválódott kis társulatnak - tudtuk meg a nagy sikerű előadás után Ahmann Tímeától. A Pécsi Tudományegyetemen színháztörténet-magyar-szakon diplomát szerző hölgy nem csupán elméletben ismeri jól a színház világát, hanem színészként a gyakorlatban is: hat éve tagja a pécsi Janus Egyetemi Színháznak.

Lépéspróbák egymás felé, a tizenévesek életében mind hangsúlyosabbá váló nemiség, a felnőttekkel, a tanárokkal és a kortársakkal, főleg az ellenkező neműekkel folytatott kommunikáció nehézségei, a naponta megélt meg nem értettség, a felnövéssel, az eszméléssel járó megannyi kérdőjel, az ezekből fakadó érzelmi zűrzavarok köszöntek vissza többek között az egy órás darabból, amelyet radnótis, parkos, brodás, széchenyis és bólyi diákok előadásában láthatott több mint száz néző.

- Csakugyan, s a Széchenyi Terves pályázatnak köszönhetően elkezdődött, itteni színházi képzésbe bekapcsolódó, a társulatnak fél vagy egy éve tagjává váló fiatalok maguk is elmondhatták, mit látnának szívesen a darabban, mik azok a gondolatok, amiket szeretnének, ha beépítenénk valahogy az előadás egészébe. Bár a jeleneteket jómagam írtam, természetesen ezeket az ötleteket is igyekeztünk darab részévé tenni. Az elmúlt hetek feszített tempóban zajlottak, próba próbát követett, de nagyon lelkes és igyekvő kis csapat jött össze - remélem, mindez a produkció egészén is érezhető volt... Nagy-nagy köszönettel tartozunk a társulatot befogadó Kossuth Filmszínház valamennyi munkatársának, személy szerint Fricska Zsuzsinak is, hogy lehetőséget és ideális munkakörülményeket teremtettek számunkra.

- Az előadás után egy nézőtől azt hallottam: érdemes volna a helyi iskolákba is bemutatni.

- Érdekes felvetés, és úgy gondolom, nem véletlenül fogalmazódott meg. Valóban, már az előadás alatt érzékelni lehetett a közönség reakcióiból, megnyilvánulásaiból: a „Bajod mi!?" „megtalálja" a tizenéveseket és nem csak őket, hanem a szüleiket, pedagógusaikat is. Ez szerencsés volna azért is, mert most gyakorlatilag az osztálytársaik, szüleik, ismerőseik, barátaik előtt játszottak a fiatalok - érdekes volna látni, milyen változásokon mennek keresztül ők maguk vagy az előadás egésze, ha egy új helyszínen, ismeretlen emberek előtt kéne szerepelniük. Ha érkezik ilyen felkérés bármelyik oktatási intézménytől, mi nyitottak vagyunk.

Képünkön: jelenet az előadásól.

Ádám Miklós