A szörnyűséges 133 nappal kezdődött - a kommunizmus áldozataira emlékeztek Mohácson

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt politikusát 1947. február 25-én hurcolták el szovjet utasításra, ezért ez a nap az emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről Mohácson is megemlékeztek az Ifjúsági Centrumban.

Lajdi Klára, az est szónoka a magyarországi kommunizmus gyökereinek felidézésével kezdte, az 1919-es tanácsköztársaság 133 szörnyűséges napját említette, és nyomatékosította: sajnos köztünk tevékenykednek azok leszármazottai, akik egy magyar zászlóért kötelet adtak.

- Micsoda kegyetlen dolog, hogy annyi éven át ezt ünnepeltették velünk! - fakadt ki őszintén városunk alpolgármester asszonya. Horthy Miklós kapcsán elmondta: nem fehérterror volt az az időszak, mint ahogyan sokáig tanították, hanem védekezés.

A szónok a második világháborút követő évtizedeket áttekintve 1956-ot éppúgy megemlítette, mint a gulyáskommunizmust. Utóbbi legnagyobb bűnének nevezte, hogy megölte a lelket, elvette Istent, a kultúrát, és kiölte a polgári középosztályt.

Lajdi Klára hangsúlyozta: a kommunisták a felemásra sikeredett rendszerváltás után is itt vannak. A módszereik semmit sem változtak, és újra hatalomra akarnak kerülni.

Mohács alpolgármestere kegyelettel és átéléssel emlékezett a kommunizmus áldozatai között a Sztálin által halálra éheztetett nyolcmillió ukránra is, a könyörtelen rendszerrel összefüggésben pedig keserűen konstatálta: meg akarják nekünk magyarázni, hogy vannak jó és vannak rossz gyilkosok.

Miután Réhm Istvánné elszavalta Tollas Tibor, kilenc évnyi börtönt követően '56-ban szabadult és Amerikába kivándorolt költő „Bebádogoznak minden ablakot" című versét, a gulág egyik túlélője lépett a mikrofonhoz.

Hegyiné Schrem Erzsébet így gondolt vissza arra, amit feledni sosem lehet: „Tavaly volt hatvan éve, hogy hazajöttünk. Haza? De hova? Véméndi nagyapámnál húztuk meg magunkat. Minden vagyonunk egy faládában volt - alumínium evőeszközök, ruhák és pokrócok."

A túlélő könnyeivel küzdve sóhajtotta: „Álmainkat, vágyainkat nem érhettük el, és úgy érezzük, még ma is megbélyegzettek vagyunk."

Végezetül Lajdi Klára Adorján Andor, egy a kommunista haláltábort fiatalon megjárt szerző könyvét ajánlotta a közönség figyelmébe. A magával ragadó visszaemlékező kötetből részleteket is felolvasott, majd Wittner Mária mérföldkő értékű, 2001-es parlamenti beszédének, egy valóságos vádbeszédnek a felidézésével zárta gondolatait.

Képünkön: Lajdi Klára (balra) és Hegyiné Schrem Erzsébet

Cs. Á.