A Mohácsi Sokacok Olvasóköre tevékenységét rangos díjjal ismerték el

2014. december 25. csütörtök 16:54

A Mohácsi Sokacok Olvasóköre tevékenységét rangos díjjal ismerték el

A Pro Cultura Minoritatum Hungariae - Magyarországi Nemzetiségek Kulturális Tevékenységéért - díjat kapta a Mohácsi Sokacok Olvasóköre, amit decemberben vett át a Budai Vigadóban Jaksics György, köri elnök. A Nemzeti Művelődési Intézet idén e rangos elismerést tíz hazai szervezetnek, valamint magánszemélynek ítélte oda.

A horvát kultúra és a hagyományok őrzése terén végzett kimagasló munkásságot elismerő díj hallatán bizonyára sokaknak a Busójárás jut eszébe, a Mohácson otthonosabbaknak esetleg még az egyre nagyobb közönséget vonzó babfőző fesztivál. Ez utóbbi tényleg a sokac kör hagyományápoló programjai egyik csúcspontja, de a Busójárást hiába a sokacok örökítették immár világhírűvé, s a köri tagság is aktív közreműködője, mégsem ők a város tavaszköszöntő ünnepének főrendezői.

- A valós hagyományápolást ismeri el a díj, azt, ami nem évente egy-egy napra koncentrál - jegyezte meg Jaksics György, majd az „alapozási" munkákat sorolta: - Még a 90-es évek elején sikerült a téesztől a tulajdonunkba megszerezni a kör Táncsics Mihály utcai épületét. Czita Mátyás akkori elnöknek köszönhetően az önkormányzat, az egyház, a horvát szövetség és a tagság közösen állta a vételárat. Aztán mikor már a sajátunkban voltunk, sorra jöttek az ötletek, a családoknál is már lassan fölhagyott szokások újjáélesztése. 

Jaksics György megemlíti, hogy félve vállalta el Czita Mátyás leköszönése után a köri elnöki tisztséget, az első időkben alelnökként szervezte a programokat. A vezetőség alapvető célként határozta meg, hogy a gyerekeknek kell a nyelvet megtanítaniuk. Akkor már több mint egy évtizede iskolai keretek között nem volt a városban horvát nyelvoktatás, viszont Prakatúr Mária a körben évről-évre több gyereknek tanította, s elérték, hogy ma már az Eötvös Óvodában sokacul beszélnek a gyerekekhez az óvónők, illetve a Széchenyiben tanórán sajátíthatják el a diákok a horvátot.

- Eleinte évente egy alkalommal, az Antal-napi búcsúkor volt horvát mise Mohácson, amit esetenként külföldről jött pap tartott - emlékezik Jaksics György, de mindjárt hozzáteszi: - Utóbb Ágoston, majd Norbi atya már havonta az anyanyelvünkön misézett és megalakult a horvát templomi kórus, ami tíz-tizenkét fővel szolgál napjainkban is.

A két jelentős létszámú érdeklődőt vonzó programjukról fontosnak tartja elmondani a köri elnök, hogy Sümegi János, Bosnyák Mátyás és a szódás Filákovity István ötlete volt fesztivállá fejleszteni a sokacok egykor kimondottan hétköznapi étkét, a cserépedényben főtt babot. A másik látványos rendezvényük a Pranje na Dunavu, azaz a dunai mosás, aminek a kezdeményezője és egyik főszervezője Orosz Ferencné.

Számos hagyományápoló rendezvényük van, ami ugyan nem a nagyközönségnek szól, de szívesen látják ezeken is a vendégeket. Ilyen volt a napokban a sokac karácsony felelevenítése, amit először tavaly tartottak, s idén már narrátor magyarul tolmácsolta az ünnepi asztalnál folytatott beszélgetést, hogy minden jelenlévő értse ki-, mikor-, mit-, és miért mond. Rövidesen az évértékelő összejövetelt tartják, aztán januárban közös program a Vince-nap, utána a gyerekek farsangi bálja, a borverseny, a húsvéti locsolkodás, a horgászverseny, majd a dunai mosást és a babfőző fesztivált - ez utóbbit már 21. alkalommal rendezik - követi a szüreti mulatság, a Márton-napi vigaszság, és máris újra készülnek a karácsonyi koncertre.

A táncot sem lehet említés nélkül hagyni a hagyományápolásnál, s ebben szintén élenjárnak. Ugyan a városnak két igen elismert és neves tánccsoportja, a Zora, valamint a Mohács Nemzetiségi Néptánccsoport rendszeres fellépőkként itthon és a határainkon túl népszerűsítik a horvátok táncait is, de a sokac kör további négy gyermek tánccsoport és a felnőttek alkotta hagyományőrzők tánccsoportja próbáinak otthona és rendszeres hazai-, továbbá egyre gyakoribb külföldi fellépéseiknek a szervezője.

Képünkön: a parádés népviseletet a sokac ünnepeken, rendezvényeken egyre többen öltik magukra és újra divatja lett még a legkisebbeknek is varrni-varratni a sajátos öltözéket.

B. M.