„A legyilkolt magyarok - hívják így minden főváros szovjet követségének az utcáját"

Mohácson az 1956-os forradalomra emlékezők csütörtökön két helyszínen is összegyűltek: a városban október 25-én a TEFU épületében alakították meg a Mohács Városi Munkástanácsot, ezért a Tomori utcai épület falán emléktábla avatása, majd a városháza lépcsőin a Radnóti Miklós Szakképző Iskola diákjai műsora idézte a történelmi múltat.

- A Mecseki Munkástanácsok Szövetsége évek óta készült arra, hogy az 1956-os eseményeknek Mohácson is legyen emlékhelye, ami most valóra vált. Molnár Lajos, a munkástanács elnöke és a TEFU vezetője volt, sajnos már nem érhette meg ezt az eseményt, de az emlékét, mint aki városunkban a forradalom legmeghatározóbb szereplője volt, megőrizzük - mondta a Mohács Városi Munkástanács megalakítását jelölő táblánál a Tomori utcai avatóbeszédében Olexa László, a MOFA munkástanácsának az elnöke.

A városháza előtt gyülekezőket a Dobos József karnagy vezette Mohács-Somberek-Palotabozsok Ifjúsági Fúvószenekar fogadta, s az ünnepséget dr. Kovács Mirella jegyző Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versének szavalata nyitotta. 

A szakközépiskola diákjai az 59 évvel ezelőtti eseményeket „Volt egy tánc" címmel szerkesztett, zenei aláfestéssel prózában, versidézetekkel, dalokkal eleveníteték fel. A Kovács Erika tanárnő összeállította színvonalas műsor a forradalom előzményeitől állított emléket a szabadságért életüket áldozóknak, a harcokban való részvételükért meghurcoltaknak és a megtorló hatalomtól keserű sorsra ítélt hősök hozzátartozóinak. 

Cserdy Áron alpolgármester megemlékező beszédét azzal a gondolattal indította, hogy „a magyar nép történelme során sokat tűrt és várt", majd az elnyomatásunk évszázadai után a második világháborút követő képmutató és álnok rendszer kiváltotta népfelkelést részletezte.

- A szovjet invázió fenyegette Lengyelország melletti szimpátiatüntetés volt a kezdet: október 23-ra a lengyel származású Bem tábornok szobrához hirdették meg a békés gyűlést, amit a hatalom rádión üzenve előbb betiltott, majd ugyanitt jelentette be, hogy mégis engedélyezi. Ennél nagyobb reklám nem is kellett az eseménynek, így még az is kíváncsi lett a történésekre, aki addig nem is tudott a tüntetésről - említette az előzményeket.

- A tömegben már a vonulás során a szovjeteket, Rákosit és Gerőt elmarasztaló jelszavak hangzottak el, mint a „ruszkik haza" hangoztatása mellett a „Nagy Imrét a kormányba, Gerőt meg a Dunába" harsogták az emberek, vagy az „üres kamra, éhes gyomor, 10 méteres Sztálin szobor" skandálásával a szobor ledöntését vetítették előre.

Az október 23-tól november 4-ig tartott forradalmat követő időszakra emlékeztetve kiemelte a szónok: „ A Kádár-rendszer több mint három évtizede azzal telt, hogy a fejekbe sulykolják: 1956-ban a börtönből kiszabadult rabok, a hozzájuk csatlakozott lumpen elemek, huligánok, rablóbandák okozta zűrzavar ellenforradalom volt, és a kétes elemeket verték le szovjet segítséggel, a dolgozó nép érdekeinek védelmében."

„A forradalom napjaiban 3300-an haltak meg. Rendcsinálás címén megkezdődtek a letartóztatások: a Kádár-féle megtorlás idején 229 forradalmárt végeztek ki, majd az 56-tal összefüggő tevékenysége miatt további 112 személyt. 20 ezren sebesültek meg, 20 ezer embert zártak börtönbe, 13 ezret internáltak."

Cserdy Áron kitért a forradalmunkkal foglalkozó külföldi publikációkra is. Megemlítette az Amerikai Egyesült Államok pénzelte Szabad Európa Rádiót, ami a Rákosi korszak alatt napról-napra leplezte le a kommunista diktatúra tevékenységét és ki nem mondva, de a diktatúra ellen bujtotta a magyar népet. A harcok alatt nyugatról jövő segítséget, török katonákat, amerikai ejtőernyősöket ígért - közben az USA arról tájékoztatta a szovjet diplomáciát, hogy sem Lengyelországot, sem Magyarországot nem tekinti potenciális katonai szövetségesnek. Vagyis, felhúzták a sorompót a szovjet invázió előtt.

Eisenhower amerikai elnök 1956 novemberében egy sajtótájékoztatón nyilatkozta: „...sohasem kértünk egyetlen népet sem arra, hogy forradalmat indítson egy könyörtelen katonai hatalommal szemben..."

Ledöbbentette a világot az 1956-os forradalmat követő terror, Alberto Moravia olasz író például azt javasolta, hogy minden fővárosban azt az utcát, ahol szovjet követség épülete áll, nevezzék „A legyilkolt magyarok utcájának".

Albert Camus: „A magyarok vére" című 1957-es írásában így fogalmaz: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták és soha sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat!"

- 1956 milliónyi szállal szövődik a magyar történelembe. Adja Isten, hogy a demokrácia és a szabadság szeretete, az ezekhez való ragaszkodás a jövőben is fontossá tegye számunkra a forradalmat - zárta gondolatait az alpolgármester.

Képünkön: a Radnóti Miklós Szakképző Iskola diákjai Volt egy tánc című megemlékező műsora.

B. M.