A kereszténység egy mohácsi művész prizmáján keresztül - Kedves János kiállítása a moziban

A tavalyi, a sorban a tizedik, Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalon fődíját városunk ismert festője, Kedves János nyerte el. A kitüntető titulus mellé egy önálló kiállítás megrendezésének lehetősége is járt. A művész „Kereszténység" című tárlata már megtekinthető a Kossuth Filmszínházban. Az alkotóval a megnyitón beszélgettünk.

- Létezik a radikális teológia irányzata, mely szerint Isten, mint eszményi lény, meghalt - mondja Kedves János, és hozzáteszi: az említett teória képviselői próbálják őt újra összerakni, feltámasztani. „Úgyis felfogható, hogy az emberek hite hozta létre azt, hogy kell lennie Istennek." - magyarázza.

- Én messzemenően tagadom, hogy Isten meghalt, de egy biztos: nem lenne sportszerű, ha kényelmesen, karosszékből jutnánk el hozzá - vallja a művész. „Hinni abban lehet, vagy abban kell, ami látszólag nincs. Reméljük, hogy nem dolgozott potyára az a sokgenerációnyi ember, aki - akár Krisztus születése óta - részt vett a keresztény világ megalkotásában."

- Az egy „Igazisten" ábrázolható a művészet eszközeivel, meg is tették már - jelenti ki Kedves János, a következőképpen folytatva gondolatmenetét: „Az a gyönyörű benne, hogy mindnyájunk számára lehet egy olyan jelenség, egy olyan Krisztus, akit mi igaznak mondunk."

A kiállítás képei közül több az 1526-os mohácsi csatához kötődik. Tragikus sorsú királyunkról, II. Lajosról így vélekedik a művész: „Én száz százalékig magyarnak tartom. Lezárt életpályája azzal teljesedett ki, hogy nem tudott volna, ha megszakadt volna sem, a török felett győzedelmeskedni, ráadásul magára maradt, tehát meg kellett halnia." Mint mondja, büszkék lehetünk a harcban elesettekre, mert bár tudták, hogy nincs esélyük, mégis kiálltak.

Túl a hetedik ikszen a mohácsi festő mostanában korábbi alkotásainak javítgatásával, illetve befejezésével foglalkozik, ám elárulja: „Közben elkap a hevület, hogy meg kellene csinálni a nagy képet. Minden művész így van ezzel. Olyan ez, mint amikor az ember el szeretne jutni a csillagokig. Tudja, hogy nem teljesülhet, de legalább abba az irányba fordul."

Cserdi Áron