A játékos Weöres helyett a filozofikusabb Weöres verseit hallhattuk A költészet napján

A játékosabb költemények helyett ezúttal Weöres Sándor filozofikusabb, mélyebb gondolati tartalmú verseit igyekeztek megmutatni A költészet napján a Schneider Művészeti Iskola mai és egykori növendékei, tanárai a Mohácsi Jenő Könyvtárban - szándékuk maradéktalanul teljesült.

A mintegy hetven fős közönség előtt Köveskuti Péter, a művészeti iskola igazgató-helyettese méltatta röviden a száz éve született költőt, műfordítót, s beszélt az egykori kor- és pályatársak által sokszor csak „Sanyikának" becézett poéta irodalmunkban elfoglalt helyéről. S bár döntően valóban a költő filozofikusabb tartalmú darabjait hallhattuk Boncz Andrea, Takács Mónika, Lőrincz Bálint, Balogh Lívia és Köveskuti Péter értő tolmácsolásában, az összesen hét részre tagolt műsorban újra és újra felbukkant a Weörestől elválaszthatatlan játékosság, a humor, az (ön)irónia.

Az egyes egységeket kísérő etűdök - Boncz Andrea, Boncz Bettina, Laczkó Fanni, Batka Dániel és Horváth Ildikó tanárnő kiváló fuvolajátékának köszönhetően - remek hangulati ívet rajzoltak az elhangzó, közel ötven költemény mellé, köré.

„Ha veled beszélni akarok, / csak magamhoz fordulhatok, / sokmillió lángeszű egyéniség közt / egyetlen kispolgár a világon." - hallhattuk az örökbecsű sorokat, s míg a remekül összeválogatott költemények követték egymást, nevetve-megrendülve sokadszor eszmélhettünk rá: bár a szerző magát nevezhette „kispolgárnak", mi, az utókor hadd tartsuk őt annak, ami valójában volt és marad: költőóriásnak.

Ádám Miklós