A feltárása után több mint 90 évvel láthatja először a közönség a pécsi mamutot

1928 márciusában szokatlan csontokra bukkannak a pécsi Fehérhegy homokbányájában. Rihmer László bányamérnök azonnal felismerte, hogy egy őslény maradványairól van szó. Több mint 90 évvel a feltárás után kiállítják a mamut csontjait a Janus Pannonius Múzeumban, ebből az alkalomból Kisbenedek Tiborral, a Janus Pannonius Múzeum Természettörténeti osztályának vezetőjével beszélgettünk. 

- Rihmer László fiatal bányamérnökként dolgozott akkoriban az Első Duna Gőzhajózási Társaságnál, akik elkezdték a Szécheni István-aknánál a szénbánya feltárását. Az István-aknától délkeletre egy homokbányában csontokra bukkantak, s azonnal leállították az építkezést - idézte fel Kisbenedek Tibor a feltárás részleteit.

Rihmer László s Ozanich Gyula, a bányakerület főnöke azonnal a helyszínre siettek, s felismerték, hogy értékes leletre egy őslény maradványaira bukkantak. Rihmer László úgy döntött, elvállalja a csontok feltárását.

-A lelettérképén látható, hogy Rihmer László nagyon precízen, szakszerűen dolgozott, annak ellenére, hogy nem volt paleontológus. Mikor napvilágra kerültek a csontok, szembesülnie kellett azzal a problémával, hogy elkezdtek mállani, oxidálódni. Sikerült azonban olyan anyagokat kikísérleteznie, amivel konzerválni tudta a csontokat - részletezte a természettörténeti osztály vezetője.

1928 márciusától 1932-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal négy alkalommal ásták fel a helyszínt. Akkoriban ez volt a második  mamutlelet Magyarországon, az elsőt Zalaegerszeg mellett találták meg. A pécsi mamut értékét azonban az adta, hogy majdnem teljes maradvány volt, hiszen a feltárások befejeztével a teljes mamutcsontváz 75 százaléka előkerült.

Hosszú ideig a pécsi mamut számított a legteljesebb magyarországi leletnek, később több helyről is előkerültek teljesnek mondható csontváz-leletek, mint például 1936-ban Dunaföldvárról, 1954-ben Mátraderecskéről, utóbb 2006-ban a Balaton mellett, Csajágon találtak két mamutcsontvázat.

A pécsi mamut becsült hossza 5,1 méter, magassága pedig 3,1 méter lehetett. Életkora feltehetőleg 35-40 év volt. Faji besorolása sokáig vitatott kérdés volt, feltárása után Kretzoi Miklós paleontológus új fajként - magyar mamut - próbálta meg azonosítani, mára azonban gyapjas mamutként tartják számon. A mamutok növényevők voltak, ugyanolyan redős zápfogakkal rendelkeztek, mint a tehenek. Érdekesség, hogy mindössze négy foguk volt - kettő alul, kettő felül - s életük során akár tizenhatszor is váltották a fogaikat.

A mamutok utolsó példányai körülbelül 10-20 ezer évvel ezelőtt tűnhettek el. 

A Pécsi Mamut csontjainak első gazdája az Első Duna Gőzhajózási Társaság volt, utána több helyen is tárolhatták, míg a Janus Pannonius Múzeumba nem került. Nem tudni, milyenek voltak a tárolási körülmények, s idővel a csontok megviselődtek, így az akkori 75 százaléknak ma már csak körülbelül 10-20 százaléka van meg.

Kisbenedek Tibor elárulta, elsődleges feladatuk az volt, hogy a megmaradt részekből legalább a látványosabb darabokat- az agyarakat- restauráltassák, a későbbiekben viszont szeretnék a teljes csontváz másolatát is elkészíttettni.

A kiállítás megnyitása több alkalomhoz is kapcsolódik: 2018-ban volt 90 éve, hogy Rihmer László feltárta a csontvázat, március 6-án bukkantak rá a csontokra, nem utolsó sorban április elsején ünnepelné 115. születésnapját a pécsi mamut feltárója.

-A kiállítással tiszteletünket szeretnénk kifejezni Rihmer László munkássága iránt, hiszen paleontológus, valamint geológus végzettség nélkül vállalta el ezt a munkát, és szakszerűen véghez is vitte. A feltárás végeztével publikált belőle egy könyvet is, majd 1934-ben elvégezte az egyetemet, és geológusként le is doktorált- zárta mondanivalóját a muzeológus.

Kálóczy Eszter - Fotó: Dittrich Éva