A hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltak tiszteletére állított emlékkő felavatásával emlékezett február 23-án a kommunizmus áldozataira városunk. Az eseményen számosan voltak jelen azok közül, akik egykor maguk is elszenvedői voltak a deportálás borzalmainak. 
 

Közel százötvenen énekelték együtt a Himnuszt az Ifjúsági Centrumban az ünnepség nyitányaként. A főhajtáson Réhm Istvánné tolmácsolásában hallhattuk Sajó Sándor: Magyarnak lenni című költeményét.

A megjelenteket Szekó József üdvözölte elsőként, megkülönböztetett tisztelettel köszöntve Szabó Zoltánt, aki a hortobágyi kényszermunkatáborban jött a világra... - 1950 júniusától a kommunista hatalom az ÁVH közreműködésével mintegy tízezer ember deportálását kezdte meg. 

- Az érintetteket tizenkét táborban helyezték el, hogy aztán éveken át, fegyveres őrizet mellett kemény fizikai munkára kényszerítsék őket - elevenítette fel a több mint hatvan évvel ezelőtt történteket Eötvös Péter, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke, hozzátéve: - a nem ritkán romos épületekbe, elhanyagolt istállókba elszállásolt ezrek közül harminckilencen voltak mohácsiak. 

Elhangzott: a megaláztatást elszenvedők egyik legnagyobb fájdalma, hogy még csak egy formális bocsánatkérést sem kaptak a rendszerváltás óta, az anyagi, egzisztenciális jóvátételről már nem is beszélve. Az elnök aláhúzta: a széles nyilvánosság alig tud valamit e borzalmakról, a honi értelmiség pedig szinte egyáltalán nem hallatja a hangját az így kisemmizettek, tönkretettek ügyében.

Nem minden meghatódottság nélkül hallgatták a jelenlévők a Kozármislenyi Baráti Kör Kórusát, amely előbb a „Száll a daru, száll a dér...", majd az „Ez a föld a hazánk..." kezdetű dalt énekelte el. 
 
- A kitelepítetteket változatos eszközökkel félelemben, megaláztatásban tartó kommunista hatalom nagyobb „dicsőségére" az elhurcoltak között karon ülő csecsemők, kisgyerekek, terhes anyák is voltak - emlékezett Dr. Báldy Béla, aki maga is megjárta a Hortobágy poklát. E kisvárosnyi, minden vagyonától megfosztott ember számára évekre megszűnt a jog, az emberhez méltó lét. Beszédében a vendég utalt arra, hogy míg a szomszédos, volt szocialista országokban külön törvények rendezik az igazságtalanul, politikai okokból meghurcoltak ügyét, kártalanítását, nálunk több mint húsz évvel a rendszerváltás után még mindig nem rendezett e kérdés.

- A honi jogásztársadalom ez ügyben nem állt a helyzet magaslatán, de a kárpótlási törvény megalkotásakor sem. Hogyan lehetséges, hogy az egykori törvénytelenségek kiagyalói és végrehajtói közül soha senkit nem vontak felelősségre, nem ítéltek el!? - tette fel a kérdést Dr. Báldy Béla, aki szerint szerencsére vannak helyek és közösségek, ahol ismerik történelmünk e sötét korszakát és ahol kellő tisztelettel említik a deportáltak nevét.

- Köszönet Mohács városának, hogy lehetővé tette ezen emlékmű felállítását. És köszönet azért is, hogy a Városháza aulájában ma márvány emléktáblát avathatunk vitéz Szőnyi Alajos, Mohács egykori polgármestere tiszteletére, aki a kitelepítettek egyik legnagyobb lelki támasza és segítője volt.

Külön tisztelettel említették a jelenlévő, a Hortobágyot szintén megjárt Hegyiné Schremm Erzsébet nevét, áldozatos munkáját, aki a legfőbb szorgalmazója volt az emlékkő felállításának.

A folytatásban Szűcs László szavalta el Batári Gábor: Irgalom című versét.
„Már megbékélés van a korgó gyomorban, / az elvásott fogakban, / a foglyok igazában, / a haldokló mosolyában, / már megbékélés van az ábeli vérben..." - visszhangozták az IC falai.

Pár perccel később már a Deák téren állta körül a sokaság a tizenkét hortobágyi kényszermunkatábor nevét is megörökítő márvány emlékkövet, amelyet Eötvös Péter és Szekó József avatott fel. 

A mementót történelmi egyházaink képviselői, Németh Pál evangélikus, Wébel Zsolt református lelkész és Bognár Attila katolikus plébános áldották meg. Hangsúlyozva: minden egyes emlékezés megbocsátásra ösztönző, s egy ilyen esemény ne csupán az emlékezésre, hanem múltunk, a történelem és az igazság megismerésére is sarkalljon minket. Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult.

Képünk az ünnepségen készült.

Á. M.