A busójárás ezer arca: érdemes lehet néha a „kirakat" mögé is bepillantani

2014. március 02. vasárnap 13:39

A busójárás ezer arca: érdemes lehet néha a „kirakat

Hömpölygő tömeg, bábeli nyelvzavar - már szombaton sok ezren érkeztek a mohácsi busójárásra, nemcsak belföldről, hanem a világ távoli pontjairól is. 

Találkoztunk tegnap például egy ausztrál családdal, akik kimondottan a télűző népszokás kedvéért ültek fel a repülőre. Azt mondták, a televízióban láttak egy műsort a busójárásról, ami annyira felkeltette az érdeklődésüket, hogy úgy döntöttek, személyesen is látni akarják. Jöttek turisták például Dél-Koreából és Japánból is, sőt, közvetve Kongóból is: mint kiderült, a fiatalember Budapesten tanul, s a hétvégét tölti a busók földjén. 

Volt, és lesz is mit nézniük: ezer (tényleg barátságos) busó, jankelék, maskarások szórakoztatják a népet, mindenütt szól a kóló - a hangulat valóban karneváli. A városba látogatók számtalan program közül választhatnak a megszokottak mellett. Érdemes alaposan tanulmányozni a kínálatot, mert igazi csemegékre is bukkanhatunk, amik nem biztos, hogy mindig a leginkább útba eső helyszíneken várnak ránk.

Tegnap például a ragyogó napsütésben elbaktattunk a sokác-negyed szívébe, a Síp utcába, hogy megnézzük, milyen is a „veselje", azaz a vigasság a busókkal. Pompás! Az utcán cserépedényben főtt a bab, a környékbeli lakók roppant vendégszeretettel fogadták az idegeneket. Korongozás, farsangi játékok, maszkfaragó bemutató: a busójárás ezer arcát megismerhettük.

Hafner Miklós maszkfaragó, miközben dolgozott, végtelen türelemmel válaszolgatott az egyre gyűlő közönség kérdéseire, megtudhattuk például, hogy egyre nagyobb gondot jelent a szarvak alapanyagának beszerzése. (Akinek van otthon elfekvő kosszarv-készlete, biztos piacra lelhet Mohácson...)

Sőt, egy kicsit még a maszkok mögé is beleshettünk, a busók ugyanis örömmel beszéltek arról, hogyan készülnek „legnagyobb ünnepükre" tulajdonképpen már akkortól, mikor előző évben húshagyókedden szögre akasztják öltözéküket. No és persze mindeközben a „busópálinka" (aminek a létezése csak városi legenda, de persze a lényegen ez nem változtat) is előkerül, méghozzá elég sűrűn, úgyhogy azért nem árt vigyázni.

És a java még csak vasárnap következik...

Képünkön: Hafner Miklóshoz mindenkinek volt legalább egy kérdése. 

B. M.