A '48-as forradalom és a szabadságharc a magyar lélek kitörölhetetlen ünnepe

Mohácson pénteken a déli harangszóval kezdődött Petőfi domborművénél a Katolikus Nevelési Központ intézményeinek a koszorúzási ünnepsége, míg délután a Dobos József vezette ifjúsági fúvószenekar pattogó ritmusú zenéje köszöntötte a Széchenyi Ifjúsági Centrumban az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékező közönséget.

A csaknem 170 évvel ezelőtti eseményeket „Azon a hajnalon valami feltámadt" címmel a Hetényi Gabriella és Gellért Márta tanárnők által összeállított, igen színvonalas verses-dalos-zenés műsorukkal idézték fel a Brodarics István iskola diákjai. Az ünnep szónoka, Nagy Kálmán nyugalmazott történelemtanár a dicső forradalomra és szabadságharcra, a márciusi ifjakra rendhagyó módon elöljáróban rímbe szedve emlékezett.

Részlet a verses megemlékezésből:
„Hős, bátor harcukat, egy világ csodálta,/ Európa egén mi voltunk a fáklya!/
Nagyszeben, Vízakna, Bem apó és Erdély,/ Tavaszi hadjárat, kell szebb példa ennél?!/
Felszabadult Buda, majd az egész ország,/ Fénylett a magyar kard - menekült az osztrák!/
Több mint egy évig lengett fent a zászló,/ Aztán lehanyatlott és eljött a zárszó./

Emlékbeszédében Nagy Kálmán utalt rá, hogy 1848. március 15. és az azt követő szabadságharc a magyar lélek kitörölhetetlen ünnepe, amit nem tudott elfeledtetni Haynau rémuralma, a Bach-korszak törvényesített terrorja és a világháborút követő diktatúrák agyonhallgatása sem.

A szabadságharc helyi vonatkozásáról a szónok így emlékezett meg: „A hősi küzdelemben egy új nemzet kovácsolódott eggyé és magyarrá, aminek talán legszebb példáját adta Mohács, ahol a szabadságharc előtt négy népcsoport, magyarok, sokacok, szerbek és németek élték dolgos hétköznapjaikat egymástól elkülönült városrészeken. Ám a forradalom napjaiban Hatos Gusztáv jegyző hívó szavára már együtt verték le a sóház faláról az elnyomást jelképező címert és közösen, önfeledten ünnepelték Pest és városunk dicső napjait."

Mint hangsúlyozta, a szabadságharc bár elbukott, a polgárosodás alapjai megmaradtak, sőt, az 1918-as őszirózsás- és az 1956-os tiszta forradalommal, majd a rendszerváltáskor visszanyert szabadságunkkal már a falai is tovább épültek. „A jövő nemzedékének lesz az a feladata, hogy ezt az évszázadokon átívelő nagy munkát befejezze, amihez nem széthúzásra, hanem az egész nemzet összefogására, nemzeti egységre van szükség!"

Képünkön: a Brodarics iskola diákjainak műsora a Széchenyi Ifjúsági Centrumban.

B. M.