140 éve alakult a Mohácsi Tűzoltó Egylet - Flórián napon köszöntjük a ma szolgálókat

A szervezet ma a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Mohácsi Katasztrófavédelmi Kirendeltsége. Amint az elnevezésből is kitűnik, a 140 évvel ezelőtt tűzoltást fölvállalt önkéntesek óta eltelt hosszú idő után mára igen szerteágazó lett az emberi élet és az épített környezet védelmére fölesküdtek feladata.

A jeles évforduló alkalmából a néhai May Károly alezredes, tűzoltóparancsnok készítette visszaemlékezésből vett múltidézővel emlékezünk a mások életét, értékét egykor mentőkre.

„1875: Petz Károly és Kolozsvári Ferenc kiküldöttek szeptember 6-án körözvényekkel járták a várost, melynek aláírói vállalták, hogy a tűzoltó egylet közértekezletére 1875. szeptember 8-án délután 2 órakor a Kereszt vendéglőben (mai bíróság épülete) megjelennek. Szeptember 16-án már a megalakulás tényéről adhatunk számot: Stajevics János ideiglenes elnök vezetése mellett egy ideiglenes választmány feladata lesz megszervezni a munkálatokat. Stajevics János ezt a választmányt 1875. szeptember 19-én vasárnap délután 3 órára a városháza termében tartandó ülésre egybe is hívta és ezzel a Mohácsi Önkéntes Tűzoltó Egylet a működését megkezdte.

1876: Simonkovics Mihály szolgálattevő a hét minden napjára szolgálati beosztást készít az őrség részére, amelyek az éjszakai szolgálatot látják el. A tűzvédelemnek értékes szolgálatot tevők megalapozzák a nélkülözhetetlen tűzoltó fegyelmet. A Rupprecht fecskendőn kívül ekkor már vizes lajtjai, szerkocsija, tolólétrái, tetőlétrái, villái, fáklyái vannak a parancsnokságnak.

1883: A városunkat fenyegetett árvízveszedelem elleni védőmunkálatokban tűzoltóságunk eredményes tevékenységet fejtett ki, s önfeláldozó buzgalma elismeréséül Bubreg Ferenc városbíró a város nevében nyilvános köszönetet mondott. A szertár két új vásárolt lajttal gazdagodott, egy fecskendőt pedig a Slavia Biztosító Bank ajándékozott az egyletnek.

1884: Az egyes tűzesetek tapasztalata mindinkább a gyors és könnyű vízszerzést indokolta, így Bubreg Ferenc indítványára a választmány döntése, hogy a város különböző helyein vízzel telt hordókat állítanak fel.

1898: Bárány Lajos főparancsnok lemond, a testületből kilép. Helyette július 10-én a közgyűlés egyhangúlag dr. Rüll Bélát választotta főparancsnokká, aki elrendelte a vásár és ünnepnapokon tartandó gyakorlatokat. Felvesznek két tűzoltót 30 korona havi fizetéssel. Az így 4 főre szaporodott fizetéses tűzoltó részére a parancsnokság szolgálati szabályrendeletet dolgozott ki.

1901. a mohácsi Önkéntes Tűzoltó Egylet ünnepi éve. A 25 éves jubileumi ünnepség fénypontja június 30-án a zászlószentelés, a zászlóanya Német Lipótné. 1903-ban a gyors tűzjelzéshez a város az őrtanyára telefonkészüléket állított fel. Egy évre rá 715 korona adományból gépezetes tolólétrát vesznek. 1912-ben az addigi ódon őrtanyát és szertárat lebontatta a város és helyébe újat építtetett.

1916: A világháború mérhetetlen ember-, és anyagáldozatot követelt, hatása testületünk heroikus erejéről tett tanúságot. A július hó 9-i közgyűlés parancsnoki jelentése szerint a működő tagok száma 6-ra olvadt, fizetéses tűzoltóké 3-ra apadt.

1926: Az év 8 tűzesetének tapasztalatai nagy horderejű eszmét vetettek fel: a tűzjelzés és a beavatkozás gyorsaságának érdekében, a meglévő mászótorony és a tűzoltó szerek kevésnek bizonyultak, így szükségessé vált a torony 7-8 méterrel való megemelése és egy motoros fecskendő beszerzése, mely beruházásokra nézve a parancsnokság a kellő intézkedéseket meg is tette.

1931: Az év folyamán 5 tűzeset volt, melyek közül a sátorhelyi raktártűz igen jelentős kárt okozott. 1933: A Mohácson rendezett járási tűzoltóversenyen ismét az I. helyezett az egylet. A II. helyen Sátorhely, a III. helyen Lánycsók, IV. helyen Nagynyárád község végzett. A vármegyei versenyt is megnyerik a mohácsiak Bánovics Sándor vezénylete alatt.

A 30-as években tapasztalható fellendülés már a háborúra való készülődést is segítette. A Mohácsi Tűzoltó Egylet ezekben az években kapta az első gépjárműfecskendőit, illetve gépezetes tolólétráját. A technikai fejlesztéssel a város és térségének tűzvédelme biztonságosabbá vált. Az új eszközök gyors és hatékony beavatkozást tettek lehetővé.

A II. világháború alatt a tűzoltó gépjárművek 90 %-át, az egyéb tűzoltó szereknek pedig mintegy 60 %-át nyugatra hurcolták, vagy a harcban megsemmisültek. Miközben romos laktanyáinkat a tűzoltók újraépítették, a települések romeltakarításában segédkeztek, a fel nem robbant szerkezetek hatástalanításában is közreműködtek.

A harcok befejeztével még senki sem foglalkozott a tűzvédelemmel. Az elmenekült, vagy elhurcolt emberek lakásai, családi házai őrizetlenül álltak, így szinte felkínálták a lehetőséget a fosztogatásra, akik a nyomok eltüntetésének egyik legegyszerűbb módját választva távozásuk előtt felgyújtották a házat. Nem ritkán, a városban 4-5 helyen is gomolygott a füst, elégett az is, amit a háború nem pusztított el.

A szovjet városparancsnok, Homajko őrnagy, tarthatatlannak ítélte ezt az állapotot, felszólította a város polgármesterét, Glauber Imrét, hogy 24 órán belül a város férfi polgárai közül 40 főt kötelezzen arra, hogy tűzoltói szolgálatot teljesítsen. Ezt az utasítást a város polgármestere teljesítette és 1944. december 8-án szolgálatba álltak az új tűzoltók.

A tűzoltóság munkája - a tűzoltáson kívül - a laktanya épület rendbetétele, a 2 db kocsifecskendő és lajtfecskendő, a felszerelések üzemképessé tétele és a tűzfigyelő torony felépítése volt a laktanya tetőzetén. Szolgálatukat 24/24 órás váltásokkal látták el, állandó őrszolgálattal a tűzfigyelő toronyban.

A kezdeti időszakban a kocsifecskendők elé még nem tudtak lovat sem befogni, hiszen azokat a katonai egységek magukkal vitték, az otthon maradottak pedig teljesen leromlott állapotban voltak. Így a tűzoltók maguk álltak a hámba a kocsifecskendő elé és úgy vonultak a tűz helyszínére.

1948-ban az önkormányzati tűzoltóságokat és az üzemi tűzoltóságok egy részét államosította. Ezzel megszűnt az a különbség, ami a tűzoltóságok illetménye, munkaideje, szakfelszerelése, ruházata, vezetése, fegyelme között addig fennállott.

Az első tűzoltó tisztképző tanosztály végzett hallgatójaként 1948. októberében került a mohácsi tűzoltó alosztály-parancsnokság élére Kuszi Rudolf fhdgy., aki angyalföldi születésű, tetőfedő szakmunkás volt. Parancsnoklása idején sikerült a rendet és a fegyelmet megszilárdítania, s nagy tekintélyt szerzett a testületnek is."

Képünkön: a 140. évforduló alkalmából május 8-án tartandó ünnepségre készült emléklapon szereplő archív fotó.

B. M.