Nagyapáink is tőlük tanultak: díszdiplomás pedagógusokat köszöntöttek a városházán

A legutóbbi képviselő-testületi ülésen adta át Szekó József, Mohács polgármestere a díszdiplomákat. Az óvónők és a pedagógusok sok száz mohácsi neveléséből vették ki a részüket az évtizedek során.

Bargár Ferencné: „Rubin diploma"

Eredeti diplomáját a Pécsi Római Katolikus Leánylíceum és Tanítóképző Intézetben szerezte 1946-ban. Pályáját 1948 szeptemberében a mohácsi Széchenyi Téri Általános Iskolában kezdte, ahol 1957-ig az alsós dákokat oktatta-nevelte nagy odaadással. 1957-től 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szabadság Utcai Általános Iskola alsó, majd 1969-től a felső tagozatban tanított magyar nyelv és irodalmat és gyakorlati ismereteket.

Pályája során a tanítványai számos sikert értek el az irodalom terén, versenyeredményük jutalmául csillebérci nyaraláson, tévészereplésen vehettek részt. Mindezek mellet Baba néni városi hírű kézimunka szakkört vezetett, könyvtárosi, tankönyvfelelősi munkát látott el. Munkáját három ízben is az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. 1956-ban az árvízvédelemben végzett munkájáért kapott dicséretet.

Nyugdíjba vonulásakor egy egész életpálya megbecsüléseként Szolgálati Érdemrendet adományoztak neki.

Somos Ferencné: „Gyémánt diploma"

1956 júniusában szerzett diplomát a Pécsi Állami Óvónőképzőben. Pályáját községi óvodákban kezdte helyettesítőként, majd 1957 októberében kapott állandó munkahelyet a Bajcsy utcai óvodában. 1974-ben kinevezték a Mohácsi óvodák szakfelügyelőjévé. Részese volt a dr. Nagy József egyetemi docens által vezetett „iskola előkészítése, kompenzálás" témájú kísérletnek. 1981-ben aktívan közreműködött a városi óvodák körzetesítésében. 1989-től nyugdíjazásáig, 1994-ig a Park Utcai Óvoda vezetője volt. Munkájára az igényesség, a rendezettség, a következetesség és az alaposság volt jellemző.

Magas színvonalú munkája elismeréseként 1986-ban Miniszteri Dicsérő Oklevélben részesült.

Solt Istvánné: „Arany diploma"

A pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban érettségizett, majd 1966-ban a Pécsi tanárképző Főiskola magyar-orosz-ének szakán szerzett tanári diplomát. Munkáját a Borjádi Általános iskolában kezdte és a Lánycsóki Általános Iskolában folytatta. 1968 szeptemberétől 1997-ig, a nyugdíjba vonulásáig, a Széchenyi István Általános Iskola nevelője volt. Pályája során mindhárom szakját tanította, de szakmai munkájának legfőbb sikereit a magyar nyelv és irodalom tanításában érte el. Az évek során megjelenő új eszközök, módszerek, programok alkalmazásával még a nyelvtant is sikerült megszerettetnie tanítványaival. Tanulmányi versenyeken, pályázatokon igen szép sikereket ért el tanítványaival. Színvonalas irodalmi műsorokat, megemlékezéseket szervezett, iskolai újságot szerkesztett, iskolai rádiót vezetett.

Kiváló szakmai munkáját három ízben jutalmazták: Miniszteri Dicsérő Oklevelet, Kiváló Munkáért elismerést és Úttörővezetői Érdemérmet kapott.

Boros Jánosné: „Arany diploma"

A Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, majd 1962-ben munka mellett jelentkezett a Bajai Tanítóképző Intézetlevelező tagozatára. 1966-ban sikeres államvizsgát tett. Főiskolás évei alatt szülőfalujában a Bezedeki Általános iskola összevont osztályaiban tanított. A tanítói oklevél megszerzése után is ebben a kis iskolában maradt. 1975-ben Mohácsra költözött, ezért kérte áthelyezését a Mohácsi Szabadság Utcai Általános Iskolába, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Pedagógiai tevékenységét pályafutása során mindvégig az egyenletes munkavégzés és megbízhatóság jellemezte. Nemcsak oktatott, de nevelt is: tetteit a gyerekekért érzett felelősség irányította. Szigorú, de szeretetteljes jellemével példát mutatott tanítványainak és fiatalabb kollégáinak. Szakmai elhívatottságának elismeréseként munkaközösség vezetőnek választották.

1997-ben ebből az intézményből ment nyugdíjba. Kiváló munkáját 1985-ben Miniszteri Dicsérő Oklevéllel jutalmazták.

Pun Jánosné „Arany diploma"

1957-ben a Pécsi Állami Óvónőképzőben szerzett óvónői képesítést. Majsra, Dunaszekcsőre majd Bárba helyezték. Gyermekkori álma 1962-ben teljesült, amikor képesítés nélküli tanítóként sikerült a Kölkedi Általános Iskolában elhelyezkednie. Ezután felvételt nyert a Bajai Tanítóképző Intézetbe ahol 1966-ban tanítói oklevelet kapott. 1970-ben Mohácsra került, a Szabadság Utcai Általános Iskola vette fel pedagógusai közé. A következő tanévtől már az alsó tagozatos nevelők munkaközösségének vezetésével bízták meg, amelyet 1982-ig töltött be. Pályája során sokat foglalkozott a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásával, megismerte családjaikat, nevelési tanácsokkal látta el őket. Tudását, segítőkészségét, türelmét, felelősségteljes munkáját munkatársai, tanítványai és a szülők közössége is értékelte.

1975-ben tagja lett az iskolai Szakszervezeti Bizottságnak, az itt végzett munkájáért 1989-ben köszönetét fejezte ki a Pedagógusok Szakszervezete elnöksége.
Kiváló szakmai munkáját több alkalommal jutalmazták: 1981-ben eredményes munkájának elismeréseként Miniszteri Dicséretben részesült, 1989-ben Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott.

Szathmáry Lászlóné „Arany diploma"

Iskoláit Mohácson végezte, 1962-ben érettségizett.
Érettségi után a postán távbeszélő kezelőként kezdett dolgozni.
1963-1969-ig a Lánycsóki óvodában dolgozott képesítés nélküli óvónőként és felvették Soproni Felsőfokú Óvónőképző Intézet levelező hallgatójának.1966-ban diplomázott.
1969-től nyugdíjba vonulásáig a Napközi Otthonos Óvoda Mohács Rókus utca 28. szám alatti intézményében dolgozott, ott ahol nagynénje 1916-1957-ig volt vezető óvónő, és két lánya is pedagógus pályát választotta.

Egész életében törekedett arra, hogy édesanyja útmutatása szerint végezze munkáját.
Szakmai hitvallása: „Minden gyermekben meg kell találnod azt, ami érték, ami jó, amiért meg lehet dicsérni, amivel felsegítheted! Minden gyermeket szeretni lehet, és szeretni kell!"

Nagy létszámú gyermek csoportokkal foglalkozott. A csoportokban nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek járt, akiket szívesen és odaadással nevelt, fejlesztett.
Gyermekvédelmi felelősként, mindent megtett a hátránykompenzálásért.
Nagy szeretettel, és odaadással a gyermekekbe vetett hittel, hatalmas szakmai tudással végezte óvónői munkáját.
Szakmai tudását önképzéssel folyamatosan fejlesztette.
Több továbbképzésen vett részt, továbbá ábrázolás, ének és gyermekvédelmi továbbképzéseket vezetett a város és a járás óvónőinek.
Óvónői munkáját nagy szakmai hozzáértéssel eredményesen végezte. A szülőkkel és a kollégákkal is mindig nagyon jó kapcsolatot alakított ki. Sorsukat a mai napig is nyomon követi.

Szakszervezeti bizalmiként mindig kiállt a dajkák, óvónők érdekeiért hosszú éveken át.
Példamutató munkája során számos jutalomban, elismerésben részesült
1987-ben Miniszteri Dicséret
1995-ben vonult nyugdíjba.
A városban tisztelet és szeretet övezi személyét.

Kiss Emese „Arany diploma"

1964-ben Mohácson a Kisfaludy Károly Gimnáziumban érettségizett, majd felvételizett a Soproni Felsőfokú Óvónőképző Intézet nappali tagozatára. 1966-ban szerezte diplomáját.

1966. augusztus 1.-től nyugdíjba vonulásáig a Rókus Óvodában dolgozott. Pályafutása során fontosnak tartotta, hogy szakmai életútját érzelmektől vezérelve ebben az óvodában töltse el.

1966. december 24-én férjhez ment, három leánygyermeke született, melyből kettő szintén a pedagógus pályát választotta.

A gyermekgondozási segély lejárta után délutános óvónőként kezdett dolgozni. A következő tanévtől már csoportvezető óvónőként tevékenykedett.
A 70-es években nagy létszámú csoportokkal foglalkozott. A csoportokban nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek járt, akiket szívesen és odaadással nevelt, fejlesztett.
Az intézményen belül feladata volt tűzrendészeti teendők ellátása, szívesen vállalta a gyermekvédelmi feladatokat is.
Nagy szeretettel, és odaadással a gyermekekbe vetett hittel, hatalmas szakmai tudással végezte óvónői munkáját.

Példamutató munkája során számos jutalomban részesült
1989-ben Miniszteri Dicséret
2000-ben Eötvös József Emlékérem és Pedagógus Szolgálati emlékérem
2000. augusztus 1-től 35 éves munkaviszony után nyugdíjba vonult, de nyugdíj mellett még 2007-ig többször visszahívták helyettesíteni a Rókus utcai óvodába, melyet örömmel vállalt.

A kollégái megbíztak benne és számítottak munkájára.

Képünkön: a díszdiplomások a városházán. 

EQM