Tizenkét éve a világörökség része a busójárás - A hagyomány őrzőivel 2022-ben találkozhatunk

2021. január 26. kedd 12:46

Tizenkét éve a világörökség része a busójárás - A hagyomány őrzőivel 2022-ben találkozhatunk

Tizenkét esztendeje, hogy világraszóló sikert könyvelhettek el a mohácsi busójárás hagyományának ápolói azzal, hogy Magyarországról az elsők között vették fel a télűző népszokást a emberiség szellemi világörökség listájára. Azóta megduplázódott a busójárás iránti érdeklődés - nem csak a vendégek, hanem a mohácsiak körében is. Idén sajnos a járvány miatt semmilyen rendezvény nem lesz, a busójárás elmarad, azonban bizonyos, hogy a történte során egykor a tiltott, majd később inkább csak tűrt kategóriába tartozott néphagyomány őrzői jövőre ismét készen állnak majd a télűzésre. 

 

 

2009-ben, az UNESCO illetékes bizottsága Abu Dhabiban tartott ülésén kapta meg a busójárás a szellemi világörökségi címet.

Az öröm mellett akkor féltő, aggodalmas hangokat is lehetett hallani, elsősorban azzal kapcsolatosan, hogy a világhírnévre szert tevő néphagyomány veszít varázsából, egyes autentikus elemei elvésznek éppen azért, hogy a növekvő „közönségigényt" kiszolgálják a szervezők.

- Semmilyen körülmények között sem csinálunk cirkuszt a busójárásból - szögezte le erre a felvetésre már 2009-ben Szekó József, Mohács néhai polgármestere. - A cím hatalmas elismerést jelent, de egyben kötelezettséget is. - A rendezvényt a jövőben is úgy kell lebonyolítanunk, hogy méltó maradjon a hagyományokhoz. A világörökségi cím elnyerése után számos rendezvényszervező is megkereste az önkormányzatot, azonban határozott szándékunk, hogy csak olyan programoknak adunk helyet, amelyek illeszkednek a busójárás szellemiségéhez.

- Az elismerés a busójárás révén ismertté teszi Mohács városát az egész világon, de egyben komoly felelősséggel is jár, az eredetileg a helyi sokac nemzetiséghez kötődő, de mára az egész város közösségének ünnepévé váló rendezvényt úgy kell tovább ápolnunk, hogy méltó maradjon hagyományainkhoz - fogalmazott a cím elnyerésekor Szekó József.

 

Azóta tizenkét év telt el.

Míg néhány éve harminc-negyvenezren voltak kíváncsiak a mohácsi busójárásra, becslések szerint a látogatók száma legutóbb is meghaladta a százezret. Amióta tehát 2009-ben felkerült a busójárás az emberiség szellemi öröksége közé, az érdeklődés megkétszereződött iránta.

Azonban nem csak a látogatók, hanem a helyiek körében is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a maszkások száma is megduplázódott a bő egy évtized során.
Mohácson gyakorlatilag minden családból beöltözik legalább egy valaki, a busójárás hagyományának oktatása pedig a helyi tanterv része.

Tekintettel arra, hogy esztendőről-esztendőre nő az érdeklődés a busójárás iránt, egyre többen érkeznek az eseményre, az elmúlt évek során több olyan változtatást is végrehajtottak, amelyek azt a célt szolgálták, hogy elkerüljék, hogy egy-egy időpontban egy helyre koncentrálódjon a tömeg. Ezt megelőzendő a Széchenyi tér, a Deák tér és a Busóudvar mellett a Szerb templom udvarán is felállítottak szabadtéri színpadot, ahol a többi helyszínhez hasonlóan LED-falon is lehet követni az eseményeket.

A fejlesztések jelentős része ráadásul egész évben kihasználható, ilyen például a néhány éve átadott Busóudvar, a felújított Deák tér, ahol a Vendégudvarban ehetnek-ihatnak a látogatók, de más rendezvények tartására is alkalmas.

Az UNESCO szerint egyébként a szellemi világörökségi lista fő feladata, hogy a nyilvánosság erejével a kulturális sokszínűséget fenyegető veszélyekre irányítsa a figyelmet. Éppen ezért Mohács esetében sem arról van, volt szó, hogy pusztán a busók felvonulása kerül védettség alá, hanem az egyéb elemek is: például a bocskor-készítés, az álarcfaragás, és a táncok is.

A védelem ugyanakkor nem konzerválást, hanem folyamatos életben tartást jelent.
Maga a busójárás az elmúlt évtizedek alatt is sokat változott. Régen nem volt menetre emlékeztető felvonulás, a busók kisebb csoportokban keresték fel a sokác negyedben a házakat. Jelképesen felszántották az udvart, hamuval körbeszórták a házakat - előbbivel a nagyobb termést, utóbbival a gonosz távoltartását szerették volna előmozdítani. (Ezt az elemet felelevenítették.)

A máglyát nem mai helyén, a Széchenyi téren rakták és gyújtották meg, hanem a Kóló téren. Egészen a múlt század közepéig farsangtemetéskor nem égettek el koporsót a máglyán, ez csak 1950-től vált szokássá. Ugyancsak új elem, hogy a Dunán is vízre bocsátanak egy koporsót a télűzők.

A változások a viseleteket is elérték, ennek kapcsán viszont többen is a hagyományokat féltve emeltek szót.

Sokan kifogásolták például, hogy a télűzésen egyre inkább terjednek a más karneválokon megszokott mókás (vagy annak gondolt) maszkok, jelmezek, ezek valóban idegenek a busójárástól.


De még a hagyományosnak tartott öltözékek esetében is féltő, óvó aggodalmat fogalmazott meg tavaly lapunknak nyilatkozva Jaksics Görgy, a Mohácsi Horvát Önkormányzat elnöke, a Táncsics Mihály utcában megnyílt Sokac Ház átadását követően, ahol bemutathatóvá váltak a helyi sokac hagyományok.

A tájházban számos népművészeti tevékenység megtekinthető és kipróbálható, ami Jaksics György szerint jót is tenne a fiataloknak, akik egyre inkább eltávolodnak a hagyományoktól.


- Sokkal gazdagabbak lettünk, és jobban meg tudjuk mutatni a sokac kultúrát, ami véleményem szerint szükséges is, mivel mostanában nem a kultúrának megfelelő népviseletek készülnek. Hozzátette, a sokac népviselet készítése nagy népszerűségnek örvend, sok fiatal öltözik be, de többen eltérnek a hagyományos népviselettől.

- Arany csíkok, különböző rongyok díszítik manapság a ruhákat, ami a sokac hagyományban egyáltalán nem léteznek, és ha nem vigyázunk, 20-30 év múlva teljesen eltűnik a féltve őrzött tudás - mondta lapunknak Jaksics György.

Éppen ezért a Sokac Házban interaktív bemutatókon keresztül lehet megnézni - természetesen most a járvány miatt nem - a hagyományos táncokat, viseleteket és szokásokat. Ez erősen ajánlott azoknak a fiataloknak, akik részt szeretnének venni a mohácsi fesztiválon.

Elindítottak egy olyan programot is, ahol élőben is meg lehet tekinteni a hagyományhoz kapcsolódó érdekességeket, s idős, a témában jártas asszonyoktól kérdezni is lehet.
Idén viszont a járvány miatt semmilyen rendezvény nem lesz Mohácson, a februárban esedékes busójárás a járványhelyzet miatt teljes egészében elmarad.

A hagyomány viszont biztosan nem szakad, a szokás őrzői ennél nagyobb nehézségeket is átvészeltek már.

A busójárás első írásos emlékei a tizennyolcadik század végén születtek. Ezekben többnyire egyházi méltóságok fejezték ki nemtetszésüket, 1783-ban például a pécsi püspök határozottan a betiltása mellett emelt szót, sőt 1801-ben elrendelték, hogy "aki átöltözik, 12 pálca büntetést kap nyilvánosan".

Az esemény azonban mégsem sorvadt el, sőt egyre népszerűbbé vált. Olyannyira, hogy 1851-ben az osztrák katonaságot kellett kivezényelni, hogy rendet teremtsenek. A hagyomány turisztikai látványossággá a 1930-as években vált, 1950-től azonban legfeljebb egy-egy busó dülöngélt farsang idején Mohács utcáin. Tíz évvel később mégis újraéledt a busójárás, a hatalom elkezdte támogatni a korábban jobbára csak megtűrt vagy egyenesen tiltott népszokást.

M. B. - Fotó: Facebook - MTI/Sóki Tamás