Nyomortól a gazdagságig: ezt kínálták anno a pécsi, mohácsi boltokban - Videó!

2020. november 22. vasárnap 08:54

Nyomortól a gazdagságig: ezt kínálták anno a pécsi, mohácsi boltokban - Videó!

Évszázadnál sokkal régebben a karácsony, mint ünnepkör nem feltétlenül az ajándékozásról szólt, bár nem is nélkülözte a gesztust a dolog. De az észszerűség sokkal többet nyomott a latban napjainknál. A gyermekek például kabátot, cipőt, ruhát kaptak, csak kevés játékot találtak a karácsonyfa alatt, ha egyáltalán akadt feldíszített fenyő a házakban. Most azonban inkább csupán 100 évet tudunk áttekinteni, negyed évszázados ugrásokkal, pécsi, mohácsi nézőpontból.  


A 1919-es év vége jellemzője alapvetően a szegénység volt. Túl az első nagy világégésen, a kereslet csekély volt az ünnepi portékák iránt. Ennek egyszerű, bár komoly oka akadt, mégpedig a pénzhiány. Kínálat még lett is volna, azonban sokaknak legfeljebb csak a kirakatok nézegetése maradt.

Bárki hozzájuthatott volna például a pécsi városháza épületében, dr. Vámos Artúr Angyal boltjában fényképezőgépekhez, francia illatszerekhez, pipereszappanokhoz, angol rumokhoz, drága teakeverékekhez, amiket ott ajánlottak.

A Pécsi Nagyáruházban, a Király utca 22-ben újonnan érkezett játékokból akadt komoly választék. A reklám úgy szólt: szabad megtekintés, vételkényszer nélkül.
Huszonöt évvel később, 1944-ben, a szovjet megszállás elején, az Új Dunántúl című újságban sok-sok dolog jelent meg, de valódi, piaci alapú hirdetés szinte egy sem, ami nem meglepő. A városparancsnokság utasításain kívül felhívások, hadijelentések foglalták el a hasábokat. A mozikban a Sztálingrád című filmet vetítették (Park), esetleg a Tovaris P. (Apolló) alkotást is lehetett látni. A legnagyobb ajándék maga az élet volt, a szerencséseknek.

Jelentősen más volt az összkép 1969 decemberében, a hónap közepén. A MERUKER például olasz műirha bundákat kínált, fiúcskáknak, leánykáknak egyaránt, Pécsett. De nem maradhatott ki Mohács sem, a Duna áruház, illetve az Ifjúsági áruház várta a szülőket, gyerekeket. Nem csupán az árukészletből, de még a boltok közül is lehetett válogatni, a kor szlogenje szerint.

Egyes helyeken valóságos kiárusításra hívták fel a figyelmet a kereskedők. A hanglemezek esetében 50%-os volt az ármérséklés, bár a zenei paletta ismeretlen maradt.

A terített asztalra viszont vágott baromfit ajánlottak a háziasszonyoknak. Előtte import zománcozott edényekhez lehetett hozzájutni, 20-50 százalékos áron. A helyszín a 204. számú Edénybolt volt, a mohácsi benzinkútnál (nyilván csak egy ilyen lehetett).

Belecsöppenve 1994-be, az ünnepi forgatagban az élen álltak a mobiltelefonok. Akadt belőlük bőven, de mai szemmel óriási darabok voltak. Autót is lehetett szerezni úgynevezett tartós bérleti (leasing) megoldással.

Sajtóüzenetek

Egy sor cég érezte fontosnak, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket kívánjon az állampolgároknak, az újságok lapjain keresztül. A Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ, a Pécsi Minőségi Ruhakésztő Ktsz., a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat, a Tejipari Vállalat, a Pécsi Vegyesipari Vállalat, a HÉH Vállalat, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat a Patyolat Mosoda Vállalat egyaránt adott az ilyen jellegű módira, 1969-ben.  

Körkép az 1988-as karácsonyi készülődésről:

 

Máshol hangdobozok, kézi kamerák, erősítők, televíziók, videók vártak olyanokra, akiknek dudorodott a pénztárcájuk. A világszínvonal ott hevert a polcokon. Szaloncukorból legkevesebb tízféle létezett, zselés, rumos-mazsolás, narancsos-kakaós, marcipános, mogyorós kókuszos, meg banános is felbukkant az ízes kavalkádban.

 


Képünkön: egy gombostűt sem lehetett leejteni 1982 decemberében a Konzum Áruházban. 

 

Pucz Péter - Fotó: Dunántúli Napló archívum