Bárki találkozhat a több ezer baranyai aranysakál egyikével - akár a belvárosban is

2021. október 19. kedd 14:28

Bárki találkozhat a több ezer baranyai aranysakál egyikével - akár a belvárosban is

Tudják milyen, ha tényleg egy sakál üvölt? A Mecsek erdeiben - különösen holdvilágos éjjeleken - bárki meghallgathatja. A nádi farkasok (mert így is hívják az aranysakált) egy-egy példányával pedig akár baranyai települések belvárosában is összefuthatunk. 

 

Bár az aranysakál könnyen összetéveszthető a rókával, ezért elképzelhető, hogy nem minden megfigyelés alapul valós tényeken, de gyakran érkeznek beszámolók arról, hogy itt-ott, például a vasútállomás környékén nádi farkast láttak - arra is volt példa, hogy szemtanúk szerint Pécsett a Széchenyi téren korzózott egy példány.

Persze nemcsak Pécsett esik ez meg, Komlón és másutt is ugyancsak figyeltek már meg aranysakálokat a belvárosban.

Így haljon ki minden veszélyeztetett állat

A kilencvenes évek elején kihaltként tartottak számon a Kárpát-medencében őshonos aranysakált, de az ezredforduló környékén Baranya és Somogy megyékben ismét feltűnt a természetes ellenség nélküli vadállat. Ma már az ország minden részét belakták, Győr-Moson-Sopronban, s az Alföld keleti részén is felbukkantak. 

Baranya a sakálok bázisa: bár évente rendre több száz példány kerül terítékre, a vadászatra jogosultak becslése alapján mégis egyre több, jelenleg legalább háromezer egyed lakja a megyét. A városokba a hulladéktároló-konténerek, azaz a könnyű préda, az élelem csalogatja be őket is.

Elárulja a farka

Az aranysakál 45-50 centiméteres marmagasságú, súlya 7-12kilogramm. (A róka marmagassága körülbelül 40 centiméter, tömege 7 kilogramm.) Színezete nagyon változatos, általában szürkés, barnás, vöröses, de akár fekete is lehet. Igen könnyen összetéveszthető a rókával, legkönnyebben a füle és a farka alapján különböztethetők meg: a róka farka hosszabb, füle külső felülete fekete, az aranysakálé viszont vörös. 

Az Arany János Toldijában is megénekelt, rejtőzködő életmódot élő nádi farkast ettől függetlenül hallani egyszerűbb, mint megfigyelni. A Mecsek erdeiben, de még a város pereméről is gyakran hallani lehet őket, különösen holdvilágos éjjeleken.

Rövid, vonyító és ugató hangokat adnak,ilyenkor a párjukat vagy a falkát hívják, a zsákmány megszerzését jelezve. „Ordít, mint a fába szorult féreg" - a szólás a csapdába esett aranysakálra utal. Egyik népi neve ugyanis a toportyánféreg, míg a fa az állat számára készült csapdát jelenti.

A nádi farkasok jellemzően rágcsálókon, egereken, pockokon, kisebb madarakon, puhatestűeken élnek, mindazonáltal a vadakat sem vetik meg. Akár falkába verődve is vadászhatnak, fiatal vagy sérült őzeket, vaddisznókat ejthetnek el, kifejlett, egészséges nagyvadakat viszont aligha.  

A szakértők szerint az viszont minden bizonnyal csak legenda, hogy a baromfiudvarokat is fosztogatnák, mivel nagyon tartanak az embertől - bár ennek ellentmond, hogy egyre többször merészkednek be a városokba. 

Képünkön: aranysakál egy vadlegelőn . 

M. B. - Fotó: Kovács Attila/MTI