Így látja egy Bécsben élő pécsi lány: tényleg bevették a migránsok hordái az osztrák fővárost

2018. augusztus 09. csütörtök 10:04

Így látja egy Bécsben élő pécsi lány: tényleg bevették a migránsok hordái az osztrák fővárost

Saját bőrén tapasztalta meg az évek óta Bécsben élő pécsi lány,  Eszter, hogyan változtatták meg a mindennapi életet az osztrák fővárost és egész Ausztriát elözönlő migránsok. A huszonhárom éves diáklány lapunknak készített írásában többek között arról is olvashatunk, miképp menekült el egy önkielégítést végző bevándorló elől, és arról is, miért lett veszélyes a napozás a Duna-parton.  

 

„Wir schaffen das" - azaz megoldjuk, hangzott el 2015-ben azon országok vezetőinek szájából, akik hittek vagy hinni próbáltak abban, hogy képesek minden migránst problémamentesen befogadni.

Hát nem jött össze! Sajnos máig nem sikerült megoldanunk, mivel a gondok jöttek, méghozzá csőstül. Hogy milyen problémákról van szó, nagyon egyszerű: a 2015 óta bevándorló migránsok többsége képtelen beilleszkedni az európai társadalomba. Állítom mindezt bécsi lakosként, aki szinte nap mint nap szembesül a problémákkal, akár személyesen, akár a sajtóban.

Más szelek fújnak, bandákba verődve járják a várost

Immár öt éve tanulok Bécsben az egyetemen, így ott töltöm napjaim túlnyomó részét. Előtte is sokat időztem az osztrák fővárosban, valamint az általános iskolás időszakomból is három évet éltem odakint. Így tehát tisztában vagyok azzal, milyen volt az élet 2015 előtt, s mi a helyzet most.

Állíthatom, hogy igencsak szembetűnőek a változások Bécsben.

Kezdjük a legegyszerűbb példával: 2015 előtt lehetőségük volt az embereknek akár este tíz órakor is bármiféle fenntartás, aggodalom nélkül futni indulni.

Ma már viszont kétszer is meggondolják, főleg a nők, s így persze jómagam is.

Bűnözés persze mindig is volt, de az utóbbi években jócskán megugrott a bűncselekmények száma. Nyilvánvaló, hogy az európai emberek között is vannak pszichopaták, szexuális bűnözők, akikkel nem szívesen találkozna össze az ember. De amit azok művelnek, akik akár három(!) különböző személyi azonosító okmánnyal tartózkodnak az adott befogadó országban, az egyenesen felháborító!

Zsúfolásig tele van Bécs erejük teljében lévő muszlim férfiakkal, akik bandákba verődve járják a várost. Egyedül nemigen látom őket, legkevesebb ötös csapatokban. Volt már rá példa, hogy inkább teljes erőből felfutottam egy emelkedőn, mivel egy tízfős horda közeledett felém a parkban. Az akkoriban hallott esetek alapján inkább úgy véltem, tényleg jobb félni, mint megijedni.

Míg mások dolgoznak, ők a belvárosban lopják a napot, isznak, kábítószereznek - főleg a Praterstern területén észlelhető a probléma. Ha már itt tartunk, felháborítónak tartom azt is, hogy míg többségük nem dolgozik, mégis drága mobil villog a kezükben.

Mikor napközben, két előadás között szeretnék elmenni futni, mondván, még világos van, ők akkor is a parkban lebzselnek. Lebonyolítják a drogügyleteiket - amit még egy tudatlan is kiszúr a tömegből, hiszen volt, hogy hozzám is odajöttek enyhén ittas állapotban, mondván nem-e veszek tőlük kokaint. Kösz, de nem - mondtam. 

Hangoskodnak, ha netalán valami nem tetszik nekik, általában verekedéssel hárítják el a problémát, aminek nemrégiben is szemtanúja lehettem. Ebből kiindulva nem is csoda, hogy kedvelt helyemen, a Prater területén egyre több járőrkocsi tűnik fel, de persze mindig a rendőrség sem lehet jelen.  

Feleségeik láthatatlanok, ők pedig - jobb esetben - a szemükkel is vetkőztetnek  

Igenis kínosnak vélem sok esetben, hogy míg a szélsőséges nézeteket valló férfiak feleségeiket burkába öltöztetik, ők minden európai nőt szemügyre vehetnek, és ha éppen bátrabbak, még meg is fogdossák őket. Nem szólva arról, hogy engem is már kétszer ért hasonló atrocitás, mikor este egyedül sétáltam. Az első esetnél egy kis siheder követett, miközben önkielégítést végzett. Annyira felment bennem a pumpa, hogy szembeszálltam vele, és az üvöltözésem hatására elrohant. Szerencsémre.

Persze az ő elmondásuk szerint minden európai nő örömlány. Lásd, 2015 kölni szilveszter (összesen 652 feljelentés érkezett be azon az éjszakán, ebből 331 szexuális zaklatás miatt.)

Két késelés is jut egy napra

Egy felmérés kimutatta, hogy az iszlám országokból érkező bevándorlók 65 (!) százaléka analfabéta. Ehhez képest egyre hallani, hogy milyen pozitív hatással lenne Magyarországra a bevándorló munkaerő. Azonban van egy kis gond: a többsége nem fog tudni dolgozni, mivel még írni, olvasni sem tud, nem mellesleg hogyan vállaljon munkát, ha még az adott ország nyelvét sem beszéli? Mit gondolnak, Ausztriába felvesznek olyan munkaerőt, aki nem beszéli a nyelvet? Nagy tévedésben élnek, ha azt hiszik, hogy a válasz igen. 

2015-ben összesen 21 903 szír, 18 609 afgán és 10 002 iraki származású ember érkezett Ausztriába. Ez a három ország vezette a bevándorlási statisztikát. 2016-ra 300 százalékkal emelkedett a késelések száma, éves szinten körülbelül 740 támadásról számoltak be Ausztriában. Mit is jelent ez? Napi két késelés. Túlnyomó többségben minden támadás a radikális iszlám nézeteket valló személyek javára volt írható. 



Saría Police? Ez valami vicc? Ez Európa!

Itt nincs helye a Saría Police-nak nevezett vallásrendőrségnek, akik az európai embereket kívánják a saját törvényeik szerint átformálni. Négy évvel ezelőtt Németországban kilenc szalafista „sharia police" feliratú mellényben járta a várost, hogy ellenőrizzék az ottani lakosok viselkedését, emellett bizonyos szabályokra hívták fel a figyelmet, miszerint tilos alkoholt fogyasztani, dohányozni, szerencsejátékot folytatni és nem kívánatosak a koncertek sem. Itt álljunk meg egy szóra!

Itt nincs helye a vallásrendőrségnek, semmi joguk nincsen az európai emberek szabadságát korlátozni. Majd az európai rendőrség teszi a dolgát az itteni szabályoknak megfelelően. Ha menekült státusszal érkeznek az országba, ne várják el, hogy az európai társadalom alkalmazkodjon az ő törvényeikhez. Ha egy európai betér az ő hazájukba, őket is ugyanúgy kötelezik az ottani szabályok betartására. Egyszerű példa erre, hogy különböző arab országokban, ahol párokat nyilvános helyen ölelkezésen vagy csókolózáson kapnak, azokat megbüntetik, méghozzá nem is akárhogy.


Számomra az sem elfogadható, hogy míg régen nyugodtabb szívvel elmehettem a Duna-partra egyedül is napozni, ma már inkább azt sem teszem, csak társaságban.

Miért is? Mert nem szeretnék úgy járni, mint az a hölgy, aki egyedül napozott Ausztriában, majd egy muszlim ráugrott, miközben már húzta le a nadrágja cipzárját.


Az érem másik oldala - valóban felüdülés hazatérni

Igenis felüdülés hazatérni egy olyan országba, ahová nem engednek be olyanokat, akik semmibe veszik az Európában uralkodó törvényeket. Továbbá, ahol nem három személyivel rohangálnak az emberek, akik közül ha valaki bűncselekményt követ el, általában nem tudja elkerülni a felelősségre vonást, mert a tettesek nem tudnak felszívódni.

Ahol a város nincs különböző nemzetiségek között felosztva, lásd Bécs, ahol például a Westbahnhof (Nyugati pályaudvar) és a Karlsplatz köztudottan az afgánok, míg a Praterstern az észak-afrikaiak kezében van. Ahol nem zajlanak folyamatosan bandaháborúk a csecsenföldiek és az afgánok között, és ahol nem azt hallja az ember, hogy egy muzulmán siheder egy 72 (!) éves asszonyt erőszakol meg, aki később a trauma következtében pszichiátriára kerül. Ez csak egy eset a sok közül, a maradék számtalan szexuális bántalmazást még nem említettük. 

180 fokos fordulat - már minden külföldi közellenség Ausztriában

Az elmúlt három év eseményei (és persze egy kormányváltás) után, Ausztriában is szigorították a menekültekkel szembeni eljárásokat.

Csakhogy az országban már minden létező külföldi közellenségnek számít. Én is bevándorlónak számítok Ausztriában, és tudom, hogy nem a hagyományos bevándorlás okozza a problémákat. Rengeteg ember él kint, akik szintúgy nem osztrák állampolgárok, de becsületesen végzik a munkájukat.

Sajnálatos módon a társadalomba beleégett a rekordmennyiségű bűncselekmény, ennek következtében mindenki elvesztette bizalmát az idegenekkel szemben.

Képünk illusztráció.

Kálóczy Eszter