„Nekem nincs apukám, anyukám" - zúgta a kórussal a közönség is Mohácson a moziban

Speciális művészeti fesztivál házigazdája volt kedden immár hetedik alkalommal a Mohács-Kölked Református Társegyházközség Pándy Kálmán Otthona. A fogyatékkal élő és pszichiátriai betegeket gondozó intézmény igazgatónője, Kolutácz Györgyné ezúttal az egész napos eseményen az ország különböző részéből érkezett 260 szereplőt és felkészítőiket köszönthette.

"Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremti meg a művészetet." - Richard Wagnernek ezt a gondolatát mottóul választva a rendezvényt a Pándy otthon dobzenekara nyitotta. A Madarász Iván vezette, a városi eseményeken is rendszeresen szereplő együttes „földkörüli utazásra" vitte a Kossuth Filmszínház közönségét, s a dobok keltette népek zenéjét a háttérbe vetített mohácsi főtér képével és a kóló ritmusaival zárták.

A nap során a színpadra lépőket Asztalos Zsolt, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke, a mohácsi program társrendezője konferálta fel, s valamennyiükről rövid ismertetőt is hallhattunk tőle. Mint hangsúlyozta, az intézmények kulturális csoportjai többsége az évente tartott országos fesztiválok szereplője is, s már most meghívta őket a júliusban Nyíregyházán rendezendő speciális nemzetközi fesztiválra.

Ami a műsort illeti: felejthetetlen élményt nyújtott valamennyi produkció. Időnként könnyet csalva az ember szemébe a meghatottságtól, máskor a felhőtlen kacagástól, ahogy például széles jókedvűen harsogta a barcsiak kórusával együtt a közönség, soraikban a fellépésre váró gondozottakkal is a „Jaj de jó a habos sütemény" dalban azt, hogy „...nekem nincs apukám, anyukám". Aztán meg gurult a nevetéstől a nézőtéren mindenki a berzenceiek előadta Favágók című komédiáján, vagy a tabiaknak A három selyp lány című produkcióján.

Táncoltak, verseltek, daloltak felszabadultan kerekesszékben, széken ülve, néha selypítve ejtve a szavakat, de teljes átéléssel tolmácsolva a gondolatokat. Szekszárdról a Hétszínvirág Otthon Kavalkád együttese és a Fogyatékosok Nappali Intézetének Bíborszín tánccsoortja, Bonyhádról az Árpád-házi Szent Erszébet Otthon Mákvirág csoportja után a Drávatamásiak léptek színpadra egy különleges lepel-tánccal.

Helesfáról a Boróka Otthon Erdélyi Kamara Kórusa „Nem engedünk 48-ból" címmel nem csak énekelt, hozzá vitéz táncot is roptak. A mozsgóiak énekeltek, táncoltak, míg a Pécsi Integrált Nappali Szociális Intézmény Fodor Gábor, az intézet tagja zenés mesejátékát, A nagy találkozást adták elő.

A Bólyi Fogyatékos Személyek Otthona 32 fős csoportja után a kisvárosban működő Meixner Ildikó óvoda és iskola gyerekei alkotta Szivárvány művészeti csoport jelbeszéddel tolmácsolták táncukat, miután ők nem beszélnek. A barcsiak Bródi János: Mit tehetnék érted című dalát és a már említett Republic számot adták elő fergeteges sikert aratva.

Budapestről a Reménysugár Habilitációs Intézetből a Szent Erzsébet kórus egyházi énekekkel állt színpadra, melyekkel templomi szertartások rendszeres közreműködői is, Bélapátfalváról pedig táncos produkcióval látogattak el Mohácsra.

A házigazda Pándy Otthon művészeti csoportjai tizenhét éve rendszeresen nyílt napon állnak a közönség elé Mohácson. Ezúttal Burai Nikolett egy angol nyelven előadott filmzenével, Leitz Csaba pedig több népszerű slágerrel örvendeztette meg a közönséget. A tánckaruk a Gyertyafény keringőt és modern táncot mutatott be, a Kék Virág Együttes könnyűzenei slágereket énekelt, a színjátszóik pedig Thomas Brando: Charley nénje művének feldolgozását mutatták be.

Képünkön: frakkban, nagyestélyiben táncolták a Pándy otthon lakói a Gyertyafény keringőt.

B. M.