Ha már egyszer találkoztak, most újra összefutnak a madárijesztők a szőlőhegyen

Tavalyi első randevújuk után szombaton újra találkoznak a madárijesztők a mohácsi szőlőhegyen. A már országos hírnévre szert tett, rendhagyó találkozó célja a madárijesztő-készítés hagyományának folytatása és újraértelmezése. A vasárnap négy órakor nyíló szabadtéri tárlaton helybeli képzőművészek munkáit is láthatjuk Sárkics Eszter szőlejében.  

Első pillantásra meghökkentő, nem a néhol még látható kalapos-kabátos, a termést dézsmáló madarak elriasztására szolgáló alkalmatosságokat láthatnak azok, akik ellátogatnak a mohácsi szőlőhegyre, Sárkics Eszter birtokára. 

A vasárnapi megnyitóra készülő alkotók ott jártunkkor ellenben minden más anyagot felhasználva készítették a madárijesztőiket: fém, fa, régi biciklikerék, műanyag és sok egyéb holmi változott át munkájuk nyomán.

- Épp ez a lényeg - magyarázta Sárkics Eszter, a Budapesten élő, ámde mohácsi születésű főszervező -, régen is azokat a dolgokat használták fel a madárijesztők készítésére, amelyeket helyben találtak, és már másra nem voltak jók. Fontos, hogy jól helyettesítsék távollétében a gazdát, adjanak valamilyen hangot, tükröződjön rajtuk a fény, és az se baj, ha mozog valamelyik részük.

A cél, hogy folytatódjon a madárijesztők-készítésének hagyománya, reprodukálása és újraértelmezése, tehát a hagyományőrzésen túl a téma művészi feldolgozása és újragondolása.

- Az itt dolgozó művészeket, alkotókat a közös munka örömével szeretnénk lelkesíteni. Háromnapos „workshopon" biztosítjuk az alkotás körülményeit, cserébe az itt készült kreációkat, a madárijesztőket a meghívott képzőművész alkotók a rendezvényünk számára felajánlják, jogdíjmentesen. Az elkészített madárijesztőket a szabadban, a természetes és a valódi környezetükben mutatjuk be egy hónapon keresztül, ugyanúgy, mint az első rendezvényünkön, háttérben a szőlőheggyel, jó rálátással az 56-os autóútról. Ezután a helyi szőlősgazdák választhatnak belőlük.

T 

Sárkics Eszter egyébként örökölte a szőlőbirtokot és a hozzátartozó présházat. Utóbbiban a vendéglátók szíves kalauzolása mellett szintén érdemes szétnézni: minden a múlt tiszteletéről árulkodik, a régi tárgyak eredeti állapotukban díszei a helyiségnek, s bizony szinte mesélnek a múltról.

Maga a Szabadtéri Madárijesztő Találkozó már a tavalyi, első alkalommal országos hírnévre tett szert, felkapta a sajtó, s egy népszerű televíziós show-ban is bemutatták a rendezvényt.

- Mi ilyesmire nem is gondoltunk, azzal sem foglalkoztunk, hogy máshol van-e ilyen - avat be a kezdetekbe a szintén éppen komoly munkában lévő fiatal mohácsi alkotó, Tatai Tibor. - Egyszerűen csak jól szerettük volna érezni magunkat, és készíteni valami olyasmit, amit eddig nem csináltunk. Ennyi az egész.

Hogy mennyire emlékezetesre sikerült az első találkozó, jelzi az is, hogy sztorik egész sora őrzi, hogyan készültek akkor a madárijesztők. Balázs Balázs szobrászművész például egyszer csak láncfűrésszel a kezében jelent meg, s azt kérdezte, kivághatja-e a telken álló, már élettelen mandulafát. Kivághatta. Aztán a mohácsi művész, Szigeti Szabó János, „Guszti" több napon hántotta le róla a kérget, majd ismét Balázs Balázs vette munkába a fát, míg végül elkészült a most is látható szerkezet.

Ezt, és a többi alkotást bárki megnézheti. Vasárnap délután négy órakor Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója nyitja meg a találkozót.

Címlapképünkön: Sárkics Eszter az egyik madárijesztővel.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva