Csaknem száz éve is jártak már Mohácson helyi járatú buszok, sőt, Eszék is úti cél lehetett

2024. február 25. vasárnap 11:08

Azt nem sikerült napra pontosan kideríteni, mikortól jártak Mohácsról buszok rendszeresen távolabbi helyekre. De annyi bizonyos, miszerint 1926-ban, a Dunántúl című napilap, március 11-i számában arról számolt be, a Duna partjáról ismét beindítják a járatokat, méghozzá Pécsvárad irányába. Ebből következően, a forgalom már előtte is zajlott, erre akad megbízható forrás. Szerencsére, kicsit későbbről két fénykép is fennmaradt komoly bizonyítékként. A fotók a pécsi Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményéből valók.

A tévedés kockázata nélkül kijelenthetjük, a buszozásnak évszázados hagyományai vannak Mohácson. Mert hiszen valaki, egy jogosítvánnyal rendelkező személy (itt most nem a vezetői engedélyről lenne szó!), már csődbe is jutott egy szállítási vállalkozással.

Bohumil Hrabal cseh származású író örök érvényű filmforgatókönyve, a Szigorúan ellenőrzött vonatok című alkotás csak a vasúttal foglalkozott, a közlekedési ágazatok körül.

Ám senki sem feledheti, Mohácson már 1925 előtt is mentek a vonatok, sőt, menetrend szerinti gőzhajók jártak egészen Budapestig. Ebben a kínálatban hozott újabb színt a buszforgalom, a közutakon.

De a városi, menetrend szerinti állandó járatokról először a Mohácsi Hírlap számolt be, 1925. május 31-én megjelent lapszámában.

Merészebb tervek

A szakemberek úgy gondolták, a fejlődésnek nem lehet gátat szabni. Ezért Mohácsról Pécsre, Bátaszékre is terveztek vonalakat. Utóbbival azt akarták elérni, hogy aki a főváros felé igyekezett, annak ne kelljen kerülővel, a vármegyeszékhelyre vonatoznia. Számítottak a piacozó termelőkre, neki jó lehetőséget teremtett az állandó buszjárat. Az egyik képen remekül látható, hogy a jármú elég jelentős mérető tetőcsomagtartóval rendelkezett. Azokon még baromfit, esetleg kismalacot is lehetett szállítani.

Ott arról értesülhettek az olvasók, miszerint 4 óra 30 perckor startolt az első jármű. Az útvonala is fennmaradt a közleményben: Sӓffer-szálló, Általános Takarékpénztár, Korona-szálló, Szerb-templom, érintésével, a vasútállomás lehetett a végcél. (A megállók nevét az eredeti cikk alapján írtuk le.)

A menetjegy személyenként, egy útra, 10 000 koronába került. Akadtak azonban más viszonylatok is, a Szőlőhegyre, meg a Paprikamalom irányába is el lehetett jutni. Az árról érdemes megjegyezni, egy hetilap 2000 koronába került a polgároknak.

Rátérve a két felvételre, a MÁVAUT feliratos gépcsoda Villány és Mohács között röpítette az utasokat, Magyarbóly érintésével. A papírkép hátulján az 1929-es év szerepel, bár ennek valóságtartalmára azért senki sem nagyon esküdhet meg. A személyzet két tagja közül feltételezhetően a balra álló, válltáskás egyén lehetett a kalauz. A jobbos fazonnak tehát a kormány tekerése lehetett a munkája sofőrként.

A másik illusztráció még az előzőnél is izgalmasabb. Mert már nemzetközi viszonylatban bonyolította az utasforgalmat. Jugoszláviából, Eszék városából haladt Mohácsra. De a szolgálatosok mellett a kamera elé állt egy csendőrforma egyenruhás is, egy másik tányérsapkás alak társaságában. Előtte egy fiúcska nézett majdnem riadt szemekkel az optikába. A forrás 1930-as, jobb üzenet nincsen róla.