Nem csak a férfiaké a busóvilág: így látja Dallos Éva a fesztivált az álarc mögül

2017. február 21. kedd 16:19

Nem csak a férfiaké a busóvilág: így látja Dallos Éva a fesztivált az álarc mögül

Több mint ezerkétszázan öltenek busóruhát magukra a néhány nap múlva kezdődő busójáráson, főképp férfiak, ám akad köztük néhány nő is. Egyikük Dallos Éva (képünkön), akit arról kérdeztünk, mi ösztönözte arra, hogy beöltözzön, és milyen a busójárás nőként, a maszk mögött. 

- Kiskorom óta nagy álmom volt, hogy egyszer én is busó lehessek, ezért 2007-ben megkerestem egyik rutinos télűző ismerősömet, Szilasi Balázst, hogy segítsen nekem tervem megvalósításában - idézi fel a kezdeteket Dallos Éva.

Ő aztán bemutatta Évát Rózsahegyi Olivérnek, a Kecskeszarv Busócsoport vezetőjének. Az ő segítségükkel öltözött be először, s próbálhatta ki, milyen érzés nőként viselni a jelmezt.

- A legelső beöltözés a legjobb, nagyon izgalmas volt. Hihetetlen jó érzés, ahogy a pici lyukon keresztül látom a világot, mindenki csodálkozva néz rám, senki sem tudja, hogy kit rejt az álarc. Egy teljesen új világ tárul elénk, úgy látjuk az egész fesztivált, mint ahogyan senki más, igazán felemelő az egész.

Mindazonáltal fizikailag is megterhelő nőként busónak öltözni, hiszen a bunda, a maszk, a kolompok nehezek, ezért is nagy kihívás ez.

- A gyengébbik nem tagjaként nekem egyértelműen fárasztóbb egy-egy napot végig bundában tölteni, de nem bánom. Egyszer van ilyen az évben, és nagyon szeretem a kihívásokat, erre is így tekintek. Nem csak magamért teszem, hanem azért is, hogy lássam a kisgyerekek és a városunkba látogató turisták örömét.

A Kecskeszarv Busócsoporttal minden évben, hónapokkal a busójárás előtt összeülnek, s ötletelnek, hogy mindig tudjanak valami újdonsággal mutatkozni a világörökség részét jelentő fesztiválon.

Dallos Éva minden felvonuláson fontos részét alkotja a csapatnak, hisz ő viszi csoportja zászlaját.

- A csapat élén állok a felvonulásokon, s az én feladatom, hogy a magasba tartva vigyem az egyesület zászlaját, hisz ez segít a tájékozódásban a többi álarcos társamnak. Közben természetesen odamegyek a gyermekekhez, s megajándékozom őket cukorkával, illetve kedvesen megsimogatom az arcukat, ezzel próbálom bizonyítani, hogy nem is olyan félelmetesek a bundások.

Azt is elárulta, hogy a hatnapos fesztiválnak melyik része a kedvence.

- A busólét megköveteli, hogy ahányszor csak tudod, öltsd magadra a jelmezed, így nem igazán van lehetőség részt venni civilként a busójáráson. Általában vasárnap és kedden szoktam beöltözni. A kedd a legjobb, hisz az már tényleg csak Mohácsé, családiasabb a légkör. Az esti bálban is részt veszünk, s néha beöltözünk szombaton is a csoporttal. Nincs kétségem, a sikeres fesztiválért megéri a sok fáradság.

Dittrich Zsófia